Tarlóbontás Archives - Phylazonit

A szalma érték, a regeneratív szemlélet egyik kulcseleme

Phylazonit — Mon, 22 Jun 2026 13:22:22 +0000

A tarlón maradó szármaradványok sorsa nagyban befolyásolja a következő évek termelési eredményeit. Azt a kockázatos gazdálkodást, hogy a szalmát eladjuk a rövidtávú profit realizálás céljából és helyette más szervesanyag pótló anyagot, trágyát, komposztot nem pótolunk vissza a területre, az a növénytermesztés katasztrófájához, a talajok teljes kiéléséhez vezet.

Ugyanakkor a területen maradt szalma hasznosításának módja jelentős különbségeket okoz a gazdálkodásban.

A leszántott szalma a fellazított talajban nedves állapotban ugyan lebomlik, azonban a művelés felforgatja a gyökérmaradványok egy részét, ami szervesanyag veszteséghez vezethet. Száraz időjárási viszonyok között a felső fellazult talajréteg teljesen kiszárad, a lebontási folyamat lelassul, így a szármaradvány hasznosulása bizonytalanná válik. Minden esetben megfigyelhető, hogy a talaj nedvességmegőrző képessége romlik.

A talajfelszínen maradt úgynevezett mulcsréteg kiválóan szigetel, nem engedi a talaj szervesanyag tartalmát csökkentő mikrobiális folyamatokat elindulni, azonban az elmúlt évtizedben a hazai klímaváltozás egyik következménye a megnövekedett UV sugárzás, amely a felszínen maradt szármaradványokat is bontja. Különösen aszályos években, amikor a talaj felső rétegében nincs talajélet, ez a folyamat oxidációhoz és gyorsabb lebomláshoz vezet.

A Phylazonit szakmai ajánlása a sekélyen bedolgozott szármaradvány irányított lebontása Phylazonit NG Tarlóbontó segítségével. A kijutatott baktérium készítmény hatékonyan segíti a szármaradványok lebontását, ezzel jelentősen növeli a talaj tápanyag készletét, csökkenti a szükséges külső tápanyag (műtrágya) igényt száraz időszakban is.

A Phylazonit tarlókalkulátorával kiszámolhatja, hogy mennyi tápanyaggal számolhat a tarlóbontás esetén.

A feltárható tápanyagmennyiség akár több száz kilogramm műtrágya hatóanyagának is megfelelhet, amely már eleve a talajban jelen van, így nem kitett az éghajlati viszontagságoknak. Ennek a tápanyagfeltárásnak az értéke – a megemelkedett műtrágyaárak mellett – hektároként elérhet akár a 100 ezer forintot is. Ráadásul ez a tápanyag nem igényel külön raktározást vagy szállítást.

Nem szabad elmenni amellett a tény mellett sem, hogy a tarlóbontás növeli a talaj szervesanyag készletét, a humusztartalmát, ami kedvezően hat a nedvességmegőrzésre és a talajélet újra indulására.

A tarlóbontás a regeneratív gazdálkodás egyik jelentős hatással bíró technológiai eleme lehet, különös tekintettel aszályos területeken.

Keresse a Phylazonit személyre szabott ajánlásait a megyei Tanácsadóknál!

Tovább a Tarlóbontóhoz

The post A szalma érték, a regeneratív szemlélet egyik kulcseleme appeared first on Phylazonit.

Kalászosok allelopatikus kitettsége

Phylazonit — Wed, 03 Sep 2025 14:31:23 +0000

Az allelopátia az egyik növényfaj káros vagy előnyös, közvetlen és közvetett hatásait jelenti a másik növekedésére és fejlődésére különböző kémiai vegyületek kiválasztásán keresztül. A növénytermesztésben, növényélettanban ez a fogalmi meghatározás általában leszűkül a negatív hatásokra, tehát allelopatikus hatásról akkor beszélünk ez esetben, ha egy növény gátolja egy másik csírázását, növekedését.

Az allelokemikáliák, szinte minden növényfajban jelen vannak, különböző koncentrációkban a növény különböző részeiben, például a gyökerekben, a virágokban, levelekben, vagy a magvakban. E vegyületek kibocsátása történhet gyökérváladék kiválasztással, illékony vegyületek kibocsátásával, kimosódással, vagy a növényi anyag bomlásával.

Fenolok, flavonoidok, terpenoidok, alkaloidák és még számos vegyületcsoport kibocsátásával az adott növény igyekszik szabályozni a körülötte élő más növényfajokat, esetleg akár saját fajtársait is. Hatásukra a sejtmembrán áteresztőképessége növekszik, mely felborítja a sejt anyagcseréjét, sőt akár annak halálához is vezethet. További kimutatható negatív hatás a gyökérmegnyúlás jelentősen csökkenése, gyökeresedés gátlása, a klorofiltartalom csökkenése, a fotoszintézis mérséklődése.

Allelopatikus növények: cirok, rozs, árpa, búza, lucerna, napraforgó. Érzékenyek az allelopátiás vegyületekre a: gabonafélék, a burgonya, a bab.

A napraforgó az egyik legerősebben allelopátikus hatással bíró haszonnövény, amelynek fitotoxikus potenciálját laboratóriumi, üvegházi és szabadföldi kísérletekben is igazolták már. Több mint 200 természetes allelopatikus vegyületet mutattak ki eddig különböző napraforgófajtákból.

Kísérletekben a napraforgókivonatok búzára és kukoricára gyakorolt hatását vizsgáló kutatók eltérő érzékenységet találtak e növények esetében: a búza csírázásgátlása kétszer olyan magas volt, mint a kukoricáé.

A napraforgó szerves vegyületek (fenolok, alkaloidák, flavonoidok) kiválasztásával hatással van az utónövény csírázására, fejlődésére. A szármaradványainak bontásával az azokból kioldódó vegyületek is hamarabb bomlanak le!

Fejér megyében már több mint 10 évvel ezelőtt állítottunk be kísérleteket a napraforgó hatását vizsgálva a búza állományra. A kalászszsám 12 %-kal, a növények száma folyóméterenként 26 %-kal nőtt, amennyiben a napraforgó szármaradványait a Phylazonit Tarlóbontó mikroorganizmusaival kezelték.

A napraforgó szerves vegyületek (fenolok, flavonoidok, stb.) kiválasztásával hatással van az utónövény csírázására, fejlődésére is. A szármaradványainak bontásával e vegyületek is hamarabb bomlanak le! (Phylazonit kísérlet, Fejér vármegye)

A kukorica visszaszorulásával mind gyakran találkozni olyan vetésszerkezettel, ahol kalászos kalászost követ. A termelők sok esetben arra panaszkodnak, hogy ebben az esetben jelentős terméscsökkenéssel számolhatnak. Ennek oka az növényegészségügyi problémák mellett a búza allelopátiás hatása is lehet.

A káros hatások elkerülése érdekében a búzaszalma mikrobiológiai kezelésére lehet szükség!

Az allelopatikus hatások vizsgálata kiemelt terület a növénytermesztési kutatásokban, hiszen e vegyületek nagy része hatékony gyomirtószerként is működhet. Az allelopatikus növények okozta negatív hatások kiküszöbölését célzó kutatások szintén fontosak, ígéretes megoldásoknak bizonyulhatnak egyes talajbaktériumok, melyek a növények vitalitásának növelésén, a szerves maradványok, vagy akár az említett allelopatikus vegyületek lebontásán keresztül érik el az allelopátiás hatások mérséklését.

A Phylazonit kínálatában a Phylazonit Tarlóbontó és a Phylazonit Tarlóbontó N+ is rendelkezésre áll, utóbbi termék mellett a vetésig rendelkezésre álló rövidebb idő és a pentozánhatás elkerülése lehet az érv.

The post Kalászosok allelopatikus kitettsége appeared first on Phylazonit.

Aszályos év és aflatoxin – újabb kihívások előtt a kukorica termesztők!

Phylazonit — Tue, 01 Oct 2024 07:53:14 +0000

„Az Aspergillus flavus kártétele szántóföldön és védekezési lehetőségek ellene”

Életciklus és környezeti igények

Az Aspergillus gombák gyakori fajai a talajok gombaközösségének. Ezek a sárga és zöld színű penészgombák világszerte előforduló kórokozó gombák. A meleg és száraz körülmények – leginkább kukoricaállományban – gyakran aflatoxinok (melyek a legerősebb rákkeltő toxinok közé tartoznak) termelésére késztetik e penészgombákat. A gabonák tárolása során a magas nedvességtartalom segíti elő a mikotoxinok termelését.

1729-ben, első mikroszkópos megfigyelésekor az őt tanulmányozó tudósnak az aspergillum (szenteltvíz-locsoló) alakja jutott eszébe a gomba alakjáról, és ennek megfelelően nevezte el a nemzetséget. Haszonállatoknál a toxin májkárosodást, csökkent szaporodási képességet, romló hozamokat (tej, tojás) okoz. Az állati termékek fogyasztásával az ember megbetegedését, súlyos esetben a halálát is okozhatja a toxin.

A mérsékelt éghajlati övben található közép-európai országokban, köztük Magyarországon a mezőgazdasági termékek aflatoxin-szennyezettsége sokáig nem jelentett egészségügyi kockázatot. Az elmúlt években azonban különböző mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek aflatoxin szennyezettségéről számolnak be olyan országokban is, ahol ez nem volt jellemző.

A melegedő klíma miatt az eddig jórészt a mediterrán térségekben problémát okozó aflatoxin-termelő gombákkal és aflatoxinokkal szennyezett terményekkel a mérsékelt éghajlattal rendelkező országokban is egyre inkább számolnunk kell.

A legnagyobb mértékben toxintermelő Aspergillus flavus faj optimális növekedési hőmérséklete 37 °C! Növekedési ütemét tekintve 30-55 °C között gyorsan, 12 és 15 °C között lassabban fejlődik.

A hőmérséklet és a nedvesség (aszály) jelentős hatással van a növény-gomba kölcsönhatásra, mert mind a gazdanövény, mind a gomba anyagcseréjére, ellenálló-képességére erőteljesen hatnak. Az Aspergillus gombák optimális körülmények között – ami magas hőmérsékletet és alacsony nedvességtartalmat jelent – jól fejlődnek. Ilyen körülmények között a gombák bőséges konídiumokat (ivartalan spórákat) képesek előállítani, amelyek könnyen szétszóródnak a levegőben.

Az említett Aspergillus flavus micélium (gombafonalak laza szövedéke) formájában vagy vastag, kemény micéliumtömegben (szklerócium) telel át a talajban. A szkleróciumok ezt követően kicsíráznak, hifákat és ivartalan spórákat, konídiumokat termelnek. A konídiumok rovarok és szél útján terjednek a környezetben. A földimogyoró esetében a talajban lévő gombák fertőzhetik a növényt, míg más haszonnövényeknél a fertőzés a levegőben szálló konídiumokkal történik.

A fertőzési forrás a talajból indul ki tehát. A növényi maradványokon lévő gomba micélium az elsődleges szaporító ágens. Az erősen melanizált, tömörödött micéliumtestek, szkleróciumok fertőzött növényi maradványban és a talajban fontos szerepet játszanak a gombák túlélésében.

A növényeket érő aszály stressz és a rovarok által okozott rágás, nagymértékben hozzájárulnak az Aspergillus flavus fertőzéséhez. Az általa termelt aflatoxin termelést sok tényező befolyásolja. Ilyenek a gomba számára elérhető szén- és nitrogénforrások megléte, környezeti tényezők közül a pH, hőmérséklet, vízaktivitás, oxidatív stressz, stb.

Nem termel minden törzs azonban toxinokat. Melegebb éghajlaton nagyobb a nagy koncentrációban aflatoxint termelő törzsek aránya, ám nem ritka, hogy egyes populációk túlnyomórészt nem is toxikusak.

A biológiai védekezés egyik formája, amikor nem toxikus törzsek elterjesztése történik a területen, melyek gyorsan elszaporodva gyakorlatilag kiszorítják toxikus törzseket.

A kukorica aflatoxin-szennyezettségének hosszú távú csökkentésére a biológiai készítmények használata, a rovarok elleni védekezés, az új kukorica aflatoxin toleráns hibridek bevezetése, valamint hatékony kémiai vegyszerek kombinált alkalmazása lehet a megoldás.

Aspergillus flavus kukoricacsövön

Biológiai védekezés mikroorganizmusokkal

Ígéretes terület a biológiai módszerek alkalmazása. Számos eddigi kutatás alátámasztotta többek között a Trichoderma fajok, valamint egyes Bacillus fajok használatának eredményességét – mind a talajkezelés, mind a növények kezelésének esetében – a betegség visszaszorításában, illetve az aflatoxin tartalom csökkentésében.

Nemzetközi kísérletek mutattak rá, hogy a Pseudomonas fluorescens és a Bacillus subtilis nyilvánvalóan gátolják az Aspergillus flavus növekedését. Gátlási arányuk elérte a 93%-ot, illetve a 68%-ot.

Laborkísérleteink során magunk is vizsgáltuk számos baktérium és gomba antagonista hatását az Aspergillus flavus törzs fejlődésére. A gomba szuszpenziót húspepton tápagarlemezek felületére szélesztve, baktérium tartalmú korongokat ráhelyezve, az inkubációs idő leteltével vizsgáltuk a gomba-baktérium interakciókat.

Bacillus subtilis:

A baktériumra erőteljes növekedett, a gomba nem tudta kolonizálni. A gomba körbe nőtte, de nem tudott ránőni a baktériumra, továbbá a B. subtilis antifungális anyagainak erőteljes termelése hatására nem tudott spórákat sem képezni.

Pseudomonas fluorescens:

Hasonlóan a B. subtilishez, a baktérium erős növekedésre volt képes, a gomba a baktérium közelében gyengébb növekedést mutatott.

Trichoderma asperellum:

Erőteljes kioltási zóna figyelhető meg a két gomba interakciója során. A Trichoderma az erőteljesen növekedő Aspergillus flavust visszaszorította, majd elkezdte „megtisztítani” a pázsitot.

Technológiai ajánlásaink

Láttuk azt, hogy az Aspergillus flavus a talajban telel át, szármaradványokon, akár micélium, akár szklerócium formájában. Tavasszal a csírázást követően további hifákat, valamint ivartalan spórákat (konídiumokat) termelnek. Innen, a szél és a rovarok szétszórják, fertőzik a növényt. A levelekre jutva, sebzési felületen is fertőz, a csöveket a kukorica bibéjén, bajuszszálain keresztül bejutva fertőzi meg. Itt a szemeken szintén a micéliumokból kicsíráznak az ivartalan spórák. A szár és levélmaradványokkal ezek a talajba jutnak ősszel.

Beavatkozási lehetőségeink között elsődleges az őszi tarló kezelése, hiszen a kórokozó a növényi maradványokon fog áttelelni. Az őszi-téli időszakban szaprofita (holt szerves anyag fogyasztó) életmódot folytató Aspergillus életterét mindenképpen csökkenti az elbontott szármaradvány. Ugyanakkor, még ebben az őszi időszakban szükség van olyan mikroorganizmusokra, készítményekre, melyek megakadályozzák a telepeik fejlődését és szaporodását. Phylazonit Rizo készítményünk törzsei megfelelnek erre a célra. Hatékonyság tekintetében mindenképpen célszerű a 15 l/ha dózis alkalmazása. A maradványok bontására használt Phylazonit Tarlóbontó 10-15 l/ha dózisú alkalmazásával együtt hatékonyabban vehetjük fel a harcot a kórokozó ellen.

A tavaszi talajoltás szkleróciumokból és hifákból kihajtó és spórákat kibocsájtó gombaképleteket csökkentheti a talajban, a gyökéren keresztül történő fertőzés nem ismert kukorica esetében.

A Phylazonit TrichON Trichoderma asperellum gombát tartalmazó készítmény hasonló módon használható az őszi tarlóbontás időszakában 50 g/ha dózisban, illetve a tavaszi talajoltáskor 100 g/ha dózisban, magában, vagy kombinált baktériumos kezelésben.

Tanácsadóink naprakész tapasztalatokkal segítik a munkádat!

Vedd fel velünk a kapcsolatot, és használd ki a Phylazonit termékek nyújtotta előnyöket!

[contact-form-7]

The post Aszályos év és aflatoxin – újabb kihívások előtt a kukorica termesztők! appeared first on Phylazonit.

Fókuszban: A szárbontásra fordított energia megtérülése

Phylazonit — Thu, 05 Sep 2024 09:34:32 +0000

Alapvető tény, hogy a talaj szerves anyag tartalma meghatározza annak termékenységét. Az elmúlt évek során a talajszelvény-vizsgálatok egyértelműen rámutattak arra, hogy a művelt talajrétegben a szerves anyag tartalom minimális, illetve rohamosan csökken, ezért is fontos a tarlóbontás jelentőségének megértése.

Ahhoz, hogy a megfelelő szerves anyag tartalommal bíró talaj minden nélkülözhetetlen adottságát kihasználhassuk, két dolgot tehetünk: növeljük az újonnan bekerülő szerves anyagok mennyiségét, illetve csökkentjük a talaj szerves anyag veszteségét.

A szerves anyag tartalom növelésére tarló- és szármaradványok, zöldtrágya, szerves trágya, esetleg komposzt felhasználásával, takarónövények alkalmazásával van lehetőségünk.

Az ún.„stabil” szerves anyag (humusz) alapfeltétele a kedvező morzsalékosság és a megfelelő aggregátum stabilitás kialakulásának, ami a víz és tápanyag raktározó és szolgáltató képesség fontos és meghatározó tényezője.

Számos cikkben és fórumon jártuk már körbe a témát, miszerint az egyik legegyszerűbb és magától értetődő szerves anyag és ásványi anyag pótlás a szármaradványok felhasználása e célból – vagyis a tarlóbontás. A növényi maradványok szántóföldön hagyásával, irányított lebontásával a talaj szerves anyag tartalmának növelésével a talaj fizikai, kémiai, biológiai tulajdonságait tudjuk pozitívan befolyásolni, ilyenek például a talajnedvesség, morzsaállékonyság, kationcsere kapacitás, aktívabb talajélet, stb.

A szerves anyag fontossága azért is kiemelkedő, mert annak növelésével, pótlásával több nedvességet is fogunk tudni megőrizni, ami szintén kulcsfontosságú lesz a következő évek gazdálkodásában.

A szármaradványok szerves anyag tartalma mellett azok tápanyag tartalma is óriási jelentőséggel bír. A betakarításra kerülő kukorica szántóföldi mellékterméke – 10 tonna szemtermés esetén – több mint 90 kg nitrogén, 45 kg foszfor (P2O5), és akár 160 kg kálium (K2O) tartalommal bír. Ez a tápanyagmennyiség természetesen nem táródik fel teljes mértékben egy év alatt, sőt, kedvezőtlen talajviszonyok esetén még 3 év alatt sem.

Vizsgálataink szerint mikrobiológiai készítmények használatával a tarlóbontás során a nitrogén 30-40 %-a, a foszfor 40%-a, a kálium 80-90 %-a feltáródhat 6 hónap alatt a szármaradványokból. Hogy e mennyiségből mennyit képes felvenni a kukoricát követő gabona, szintén sok tényezőtől függ, bizonyosan számíthatunk e tápanyagok lekötődésére, kimosódására is.

Különösen érdekes a kálium feltáródása és felvétele, hiszen amellett, hogy nagyon nagy mennyiségben tartalmazzák a kapásnövények, hihetetlen gyorsan tud mineralizálódni a szármaradványok bomlása során. Erre szükség is lehet, hiszen a búza teljes káliumigényének 90 %-át fel is veszi fejlődésének első 6 hónapjában.

A foszfor és a nitrogén esetében jóval lassabb feltáródással számolhatunk, ám előbb vagy utóbb a talaj tápanyagkészletét fogják növelni.

Megtérül-e a tarlóbontásra fordított energia és költség? Számításaink szerint, és a fenti példa szerint is: IGEN, MEGTÉRÜL!

A szármaradványok lebontásának mikrobiológiai támogatásával adott esetben a kiadott műtrágya dózisok csökkentése, a kártevő gombák életterének szűkítése is javunkra billentheti a mérleg nyelvét. Arról a tényről nem is beszélve, hogy egy szerves anyagban jól ellátott, kedvező talajállapotú talaj művelése is kevesebb energia ráfordítást fog igényelni, ami szintén jelentős segítség a költség optimalizálás irányában.

———

A Phylazonit Tarlóbontó ereje, avagy mi történik a kukorica tarlóval 80 és 120 nap alatt! Megmutatjuk az alábbi videóban!

The post Fókuszban: A szárbontásra fordított energia megtérülése appeared first on Phylazonit.

Hogyan felelj meg egyszerre HMKÁ6 + AÖP + AKG kötelezettségednek?

Phylazonit — Wed, 16 Aug 2023 09:01:14 +0000

Számos kérdés merült fel az AÖP feltételek teljesítése kapcsán, ahol a mikrobiológiai készítmények alkalmazása mellett talajborításra és melléktermék visszaforgatásra vonatkozó kötelezettség is fellép a gazdaságban.
A minisztérium erre vonatkozó állásfoglalása hiánypótló válaszokat ad a kérdéses témákban, miszerint:

Hogyan tudok megfelelni a feltételesség rendelet „minimális talajborításra vonatkozó” HMKÁ6 előírásának és az AÖP „mikrobiológiai készítmények alkalmazása szántóföldi területen” gyakorlatnak, ha AKG-ban vállalt, melléktermék talajba való visszaforgatási kötelezettségem is van?

HMKÁ 6 szerinti talajtakarás és AÖP szerinti mikrobiológiai készítmény kijuttatás teljesülhet egyszerre a sekély tarlóhántás elvégzésével (mivel a mikrobiológiai készítmények funkcionáláshoz elegendő a szármaradványok egy részének talajba dolgozása), ha ezt szeptember 30-a előtt elvégzi a gazdálkodó,
HMKÁ 6 szerinti talajtakarás és AKG szerinti szármaradvány visszaforgatás a talajba nem teljesülhet egyszerre a sekély tarlóhántás elvégzésével (mivel a szármaradványok teljes tömegének talajba dolgozása a cél).

DE ha a gazdálkodó a szeptember 30-i dátumot követően a melléktermék talajba való tejes bedolgozását is megteszi, úgy mind a három elvárásnak eleget tesz (HMKÁ6, AÖP, AKG vállalás). Azaz szeptember 30-ig megtartja a talajborítást, ahol sekély tarlóhántást végezhet, a megfelelő mennyiségű melléktermék fenntartásával, majd szeptember 30-a után az AKG vállalás betartása érdekében a beforgatást is megteszi.

Kérdésed van AÖP kapcsán?
Vedd fel velünk a kapcsolatot!

A Phylazonit AÖP-ben használható termékeivel
már EGYSZERI KEZELÉSSEL teljesíthető a pályázati feltétel!

[contact-form-7]

The post Hogyan felelj meg egyszerre HMKÁ6 + AÖP + AKG kötelezettségednek? appeared first on Phylazonit.

10+1 tévhit a tarlóbontás kapcsán – Eddig Te is rosszul tudtad?

Phylazonit — Mon, 15 May 2023 12:23:09 +0000

1. A tarlótól célszerű minél hamarabb „megszabadulni”

A tarló egy óriási szerves anyag készlet, kincs. Természetesen helyes eljárás, ha az állattartás miatt használjuk fel és később szerves trágyaként visszapótoljuk a talajba, hiszen ezzel is fenntartjuk a biológiai körforgást. Azonban, ha erőművekbe hordjuk le felégetni, azzal nem csak, hogy értéket vesztünk, de még a környezetünket is szennyezzük.

2. A tarlóbontás felesleges, elhanyagolható munka

Senki sem várhatja el azt, hogy a talaj éveken át képes legyen a nagy termésmennyiség és magas termésminőség előállítására, anélkül, hogy visszapótolnánk a terméssel és szármaradványokkal kivont tápanyagokat. Már a nagyapáink és az ő nagyapáik is rájöttek, hogy, a szárat és a levágott töveket jobb beszántani, visszaforgatni a földbe, hiszen a biológiai folyamatok és a tápanyagok körforgásában nélkülözhetetlenek.

3. Ha beszántják a földbe, lebomlik magától is a szármaradvány

A gondolatmenet helyes (lenne), mert így nem kerül le a talajról az értékes tápanyagokkal teli szármaradvány, ugyanakkor az irányított bontás több előnnyel is jár. A kezelés nélkül beforgatott maradvány – egyes talajokon – nagyon hosszú idő után bomlik le, ez pedig azzal járhat, hogy különböző gombákkal fertőzheti el a talajt a lebomló, rossz esetben a rothadóban lévő szerves maradvány. Az irányított bontás lerövidíti ezt az időt, hamarabb táródnak fel a tápanyagok a növények számára is felvehető formában, és a káros mikroszervezeteknek, gombáknak az élettere is hamarabb tűnik el a talajból.

4. A tarlót a nitrogén műtrágya bontja

A tarlóbontás ugyan N igényes folyamat, de a szár- és gyökérmaradványok lebontását a cellulózbontó baktériumok végzik. Ha nincsenek ezek a baktériumok, vagy kevesen vannak, bármennyi műtrágyát szórhatunk ki, senki és semmi sem tudja elvégezni helyettük ezt. Természetesen vannak olyan esetek, amikor szükséges a nitrogén pótlása – ha például a betakarítást néhány héten belül vetés követi -, ilyen esetben ugyanis a bőséges szénforrás mellé nitrogénre is nagyobb mennyiségre van szüksége a lebontó szervezeteknek, és az általuk „megszerzett” nitrogénre a fejlődő növénynek is éppen szüksége lenne. Az így kialakuló részleges, rövid ideig tartó nitrogénhiányt műtrágyával pótoljuk.

5. A tarlót a gombák bontják

Ez az állítás is hiányos, hiszen a gombák valóban segítik ezt a folyamatot, de továbbra is nélkülözhetetlenek a cellulózbontó baktériumok. A növényi maradványok lignin, cellulóz, hemicellulóz tartalma és aránya erősen befolyásolja azt, hogy a gombák vagy a baktériumok tudnak gyorsabb és tökéletesebb munkát végezni. Továbbá az sem mindegy, hogy milyen kémhatású az adott talaj.

6. A tarlóbontás lassú folyamat

Vannak megoldások, amelyekkel megtartható a tarlóban rejlő érték, és még a tarlóbontás is felgyorsítható. A Phylazonit Tarlóbontó készítménye meggyorsítja a lebomlást, növénykultúrától függően néhány hónapra csökkentheti azt. A termékben lévő cellulózbontó baktériumok a növényi maradványok (pl. a felaprított szalma, gyökér, stb.) lebontása révén, komoly mennyiségű természetes tápanyaggal tölthető fel a talaj.
Továbbá a termékben lévő nitrogénfixáló baktériumok a levegő nitrogénjének lekötése révén akár 30-60 kg/ha nitrogén hatóanyaggal, a foszfátmobilizáló baktériumok pedig a talajban lévő, nem felvehető vegyületekben található foszfor lebontásával 30-60 kg/ha P2O5 hatóanyagot biztosítanának a következő évre tervezett növénykultúrának.

7. A pentozán-hatás miatt nem érdemes a talajba dolgozni a szármaradványokat

Ha kevés a talajban a nitrogén, a lebontásban résztvevő mikroorganizmusok képesek elvonni a talajban lévő ásványi nitrogént a növényektől, akadályozva, nem pedig segítve ezzel a sikeres növénytermesztést. Ennek a kiküszöbölésére alkalmasak azok a speciális mikrobiális készítmények, amelyek a cellulózbontó baktériumok mellett nitrogénkötő képességgel rendelkező törzseket is tartalmaznak (pl. Azotobacter chroococcum). Ez utóbbi baktérium segítségével ugyanis csökkenthető a növényi maradványok magas C:N arányából adódó nitrogén hiány, ami csakhamar limitáló tényezőjévé válik a bőséges szénforrásokon tenyésző baktériumok további tevékenységének.

8. Nyári hőségben úgy sem működik a készítmény

Ez sem igaz! A tarló beforgatását és a készítmény használatát nem a hőmérő °C foka alapján kell eldöntenünk (a készítmény törzseinek hő optimuma egyébként közelíti a 40 °C-ot). Ennél sokkal fontosabb kérdés az, hogy a talaj művelhető állapotban van e, és van e megfelelő talajművelő eszközünk hozzá. Ha éppen csak „kapargatjuk” a talaj felszínét, de nem tudjuk keverni a tarlót, akkor valóban felesleges a művelet elvégzése. Ha viszont a tarlómaradványok túlnyomó része a talajba kerül, és a területen 10-25 cm mélységű, jó minőségű talajmunka végezhető, akkor ki kell aknázni a baktériumok hasznosságát!

9. Száraz talajon úgy sem működik a készítmény

Olyan, hogy „csontszáraz” talaj nincsen. Általában van annyi nedvesség, hogy a baktériumtörzsek életben maradhassanak. A kötött talajok esetében minimális szántóföldi vízkapacitás értékeken is tökéletes a bontási tevékenység. Ugyanakkor szerkezet nélküli, laza homok talajokon már nem érvényesül a szerves anyagok és a talajkolloidok jótékony hatása, Itt fontos megjegyezni, hogy egy tartós, légköri aszállyal is párosuló extrém nyári időjárás a baktériumok működését is leállítja. Ilyen körülmények között a baktériumok spórákat képeznek, vagy betokozódnak majd a kedvezőtlen körülmények elmúltával ismét elkezdik a felszaporodást és a munkát. A tévhitekkel ellentétben az ilyen időszakban a talajmozgatással járó műveletekkel várni kell, így a tarló bekeverésével és bontásával is, vagyis ilyen körülmények között a baktériumok működése is leáll függetlenül attól, hogy spórás vagy nem spórás készítményről beszélünk.

10. Mindig a növényt kezelem

Sosem a növényt kezeljük, hanem a területet! A kezeléseket célszerű évenként megismételni ugyanazon területeken és nem véletlenszerűen „ugrálni” a területeink között. A tarlóbontás hatékonysága már az első évben is tetten érhető, de a több éves kezelések hatására pozitív folyamatok sokasága (tápanyagmérlegek változása, szerves anyag tartalom növekedés, aggregátum változás, vízmegőrzés, stb.) lesz látható, mérhető.

10+1. A tarlóbontás költséges

A tarlóbontást egy befektetésnek is felfoghatjuk. Egy 10 tonnás termést adó kukorica után hozzávetőlegesen 10 tonna levél, szár, csutka maradhat a tarlón, ami 60 kg/ha nitrogént, 20 kg/ha foszfort (P2O5) és 130 kg/ha káliumot (K2O) hagy a talajban, amennyiben tökéletesen lebomlik. Ezek a hatóanyagok a mai műtrágyaárakkal számolva több mint 95000 Ft értéket jelentenek. Ha a bontás hatékonyságát csupán 60-70 %-osnak tekintjük a következő 6-8 hónap alatt, akkor is 57-66000 Ft értékű hatóanyaggal számolhatunk. Ezzel természetes úton biztosítunk tápanyagot a talajnak, ami később a termés mennyiségben és minőségben is kifejeződik.

The post 10+1 tévhit a tarlóbontás kapcsán – Eddig Te is rosszul tudtad? appeared first on Phylazonit.

Felértékelődő szántóföldi melléktermékek

Phylazonit — Thu, 22 Sep 2022 11:29:24 +0000

A szántóföldi melléktermékek, szármaradványok jelentősége évről évre nő, fokozott figyelem összpontosul rájuk ebben az évben is, hiszen talán még sohasem volt ekkora szükség a bennük található tápanyagokra, mint most. Úgy gondoljuk és tapasztaljuk, ezt mára csaknem minden gazdálkodó felismerte.

Tudjuk, hogy a szántóföldi növények jelentős szár és gyökér tömeget hagynak a talajainkon a betakarítást követően. Napraforgó esetében 2 t/ha termésátlagnál 4 t/ha gyökér- és 4-5 t/ha szármaradvánnyal számolhatunk. Ez a nagymennyiségű szerves anyag több szempontból is kedvezően hat a talajra.

Egy-egy növényi maradvány hatalmas mennyiségű makroelemet és – ami talán ugyanolyan fontos – mikroelemet tartalmaz, ezzel jelentős mértékben gyarapítja a talaj tápanyagkészletét. Ez számszerűsítve, napraforgó esetén 70-55-200 kg lekötött N-P₂O₅-K₂O tartalmat jelent, mely hosszútávon szolgáltat tápanyagot a következő kultúrák számára.

A termőföld általános állapotát gyökereiben határozza meg annak szerves anyag tartalma.

Az egészséges talajnak, melynek magas szervesszén-tartalma van, nagy a porozitása: az aggregátumai között nagy pórusterek vannak, amelyben raktározódik a víz. Intenzív esőzéskor a jó szerkezetű talaj még akkor is képes elnyelni és megtartani a vizet, ha nincs növényzet éppen rajta (növényborítottsággal persze még jobb hatásfokkal).

Amellett, hogy a szerves anyag kedvező hatást gyakorol a talaj szerkezetre, ezzel együtt javítja a talaj víz és levegő gazdálkodását, elősegíti a talaj mikrobiológiai tulajdonságainak javítását is.

Ezek a tényezők közvetlenül és közvetve is befolyásolják a szántóföldi növények élettani folyamatait. A tápanyagok rendelkezésre állása evidencia az optimális fejlődés szempontjából. Azonban a talaj szerkezete, nedvességtartalma valamint kémhatása közvetlenül hat a tápelemek felvehetőségére. A talaj mikrobiológiai közössége pedig közvetlenül képes stimulálni a növények fejlődését, valamint a tápelemek felvehetővé alakításán és a kórokozók visszaszorításán keresztül közvetetten is befolyásolja azt.

Az irányított szerves anyag bontásnál – mikrobiológiai készítmény használatával- a speciális baktérium törzsek segítségével nem csupán gyorsul a lebontás, de a bontás minősége is javul. A könnyen bontható fehérjék, cukrok, zsírok nagyon hamar bontásra kerülnek, a cellulóz, hemicelulóz bontása is felpörög, a komplexebb szerkezetű anyagok lebontása is elindul nagyon lassan, azonban érésükkel, kémiai átalakulásukkal majd a tartós szerves anyag készletet fogják növelik.

Kísérleteink során, melyeket több éve folytatunk a szántóföldi melléktermékek, szármaradványok talajban történő lebomlását vizsgálva, a következőket állapítottuk meg, többek között:

egy év időtartam alatt a tarlómaradványok 75-80%-a bomlik el mikrobiológiai készítmény alkalmazásával
a maradványok 50%-a átlagosan 4 hónap alatt bomlik el
a bontás intenzitása nem egyenletes, az első két hónapban nagyon intenzív
a bontás intenzitása más a tavasztól őszig, mint az ősztől tavaszig terjedő időszakban
a bontás hatékonysága leginkább a hőmérséklettől és a talajnedvességtől, valamint a szerves anyag C/N arányától függ (alacsonyabb érték könnyebb bonthatóságot jelent)
a tápanyagok mobilizációjának intenzitása nem minden esetben arányos a szerves anyagok lebomlásának intenzitásával.

Láttuk azt, hogy a napraforgó esetén 55 kg P₂O₅ hatóanyag kerülhet vissza 2 tonna termésátlag mellett hektáronként a talajba. Ha gondolatban egy egyszerű matematikai műveletet elvégzünk, amely képletben a DAP illetve a MAP műtrágyák árát a 430-500.000 Ft/tonna áron helyettesítjük be, illetve ezek 46-52 %-os hatóanyagtartalmával számolunk, akkor a műveletet elvégezve a 55 kg P₂O₅ hatóanyag árától levegő után kapkodunk: 51.000-53.000 Ft! Kálium esetében ez a szám – a napraforgó óriási kálium-tartalmából adódóan – még nagyobb!

Nem kérdés, hogy a szántóföldi melléktermékeknek, szármaradványoknak a talajban a helye, és nem kérdés az sem, hogy a mikrobiológiai tarlóbontó készítményekkel hatékonyabbá tudjuk tenni a bontást és a tápanyagok feltárását! Gondoljunk erre az aratás után!

The post Felértékelődő szántóföldi melléktermékek appeared first on Phylazonit.

Tiszta vizet a pohárba, avagy mikroorganizmusokat a szármaradványra!

Phylazonit — Mon, 12 Sep 2022 15:09:27 +0000

A jól művelhető, termékeny, funkcióit teljes mértékben betöltő talaj három nagyon fontos tulajdonsággal rendelkezik: megfelelő szerkezetű, van jelentős szerves anyag tartalma és aktív talajélettel bír. E három tulajdonság szorosan összefügg egymással, egyik hiányából adódik a másik sérülése.

Az elmúlt évek vizsgálatai egyértelműen rámutattak arra, hogy a művelt talajrétegben a szerves anyag tartalom rohamosan csökken, a szerkezet erőteljesen leromlott vagy megsemmisült, ezzel együtt a talajélet is sérült.

A talaj szerves anyag készletének gyarapítására kézenfekvő lehetőség a tarlómaradványok felhasználása szerves anyag forrásként

A szármaradványok, melléktermékek táblán történő felhasználása – hasonlóan a forgatás nélküli talajműveléshez – mind inkább a gyakorlat részévé válik, fontosságát mind több termelő belátja, érzékeli.

A szármaradványok lebomlása – függően annak lignin, hemicellulóz tartalmától, talajadottságoktól, csapadéktól, hőmérséklettől, stb. – viszonylag lassú folyamat. Megtörténik a talaj felszínén is – nagyon lassan -, szárbontó készítmények használatával és anélkül is. Hogy milyen áron, hatékonysággal és idő alatt?: ez itt a legfontosabb kérdés.

Ahogy a komplex és bonyolult rendszerekben, és általában a tudomány tekintetében ez lenni szokott, semmi sem fekete vagy fehér, jó vagy rossz, hasznos vagy haszontalan.

Láttunk véleményt arról, hogy a szárbontó készítmények használatával – akárcsak a forgatásos, ekére alapozott művelésnél – gyakorlatilag elégetjük a szerves anyagokat. Mások szerint dobjunk még a szármaradványokra némi nitrogén műtrágyát, és a helyi mikroorganizmusokra alapozzuk a bontást. Az első megközelítés bizonyosan helytelen, a másodikban is csak részigazságokat találunk.

Bár mikrobiológiai oltóanyagokat több mint száz éve használ a mezőgazdaság (elsősorban nitrogénkötés céljából), másod és harmadgenerációs oltóanyagok jelennek meg a piacon, ám mindezek mellett is el kell fogadnunk, hogy messze nem tudunk még mindent a hatásmechanizmusok hátteréről.

Vegyük sorra, miért és mikor használjunk tehát szárbontó készítményeket!

Az elmúlt évtizedekben vitathatatlanul beszűkült a biodiverzitás talajainkban. 1 gramm jó minőségű talajban akár 100 millió baktériumsejt is élhet. Ez 10⁸ telepképző egység 1 gramm talajban! A hazai talajok összcsíraszáma – hazai és külföldi laborokban végzett méréseink alapján – (baktériumok, némi gombával) általánosan 10⁶, nem ritka a 10⁵ sejtszám sem, de a magyarországi laborokban előfordult már nem egy 10⁴ összcsíraszám is. Tízezer sejt a százmillióval szemben! Ugyancsak saját méréseink alapján tartamkísérletben, 7 év alatt szántásos talajműveléssel a vizsgált terület dehidrogenáz aktivitása a negyedére esett vissza! (A talaj dehidrogenáz aktivitása jól jellemzi a talaj-mikroorganizmusok általános anyagcsere aktivitását.) Amikor azt mondjuk, lebomlik az magától, vagy azt, hogy adjunk az ott lévőknek műtrágyát, jusson eszünkbe, hogy nem minden talajban van meg az elegendő lebontó közösség ahhoz, hogy csupán egy átlagos lebontási folyamat végbemenjen.
Számítások szerint csak a kukorica esetében 10 évente több mint 30 %-kal nőt a hibridek terméspotenciálja, mely az agrotechnika fejlődésének és a genetikai előrehaladásnak egyaránt köszönhető. A növekvő hozamok növekvő biomassza mennyiséget is előrevetítenek, vagyis a szármaradványok növekvő mennyiségével számolhatunk. Természetesen léteznek technológiák, melyek képesek (többé-kevésbé) a borzasztó nagy szármaradvány-mennyiséget kezelni, ugyanakkor lássuk be, e technológiákat használó gazdálkodók száma ma még arányaiban kevés. A ma használatban lévő talajművelő- és vetőgépek megfelelő munkájához a nagy mennyiségű szármaradványokkal kezdenünk kell valamit.
A talajon vagy a talajban található növényi maradványokon számos talajból fertőző gomba találja meg ideális életkörülményeit, és az évjárattól függően (csapadék, hőmérséklet, rovarkártevők) okoz akár jelentős kártételt. Amennyiben ezek szaporító képleteinek is helyt adó maradványok mennyiségét visszaszorítjuk, vagy a bontás során keletkező metabolitok olyan szintjét sikerül elérnünk, amikor az amúgy kiváló szerves anyag-bontási képességgel rendelkező fuzárium és egyéb gombák már nem tudnak nagy számban becsatlakozni a folyamatba, jelentős lépést tettünk a kórokozó ágensek visszaszorításában. Ismét saját vizsgálatainkra hivatkoznék: több éven át végzett tarlóbontási kísérletünkben a kezelt tábla talajának penészgombaszáma pontosan a harmada a kontrollénak.
Vannak esetek, amikor a mikroorganizmusokat tartalmazó szárbontó készítmények jogosultságát azzal seprik le az asztalról, hogy a bontást a talajban amúgy is a gombák végzik, így baktériumokra egyáltalán nincs szükség. Ez a megállapítás szintén nem fedi a valóságot.

A növényi maradványok lebontása túlnyomórészt a talaj mikrobák által végzett folyamat

A különböző mikrobiális közösségek más-más funkciókért felelnek. A baktériumok nagyobb intenzitással bontják le a „labilis”, gyorsan és könnyen bontható vegyületeket, így dominálnak a bontás kezdeti fázisában.

A gombák a nehezebben bontható anyagokat képesek kellő hatékonysággal bontani, és a maradványok bomlásának későbbi szakaszaiban játszanak fontos szerepet.

Ugyanakkor, ha a lignin, hemicellulóz, cellulóz tartalmú fás részek bontását tekintjük, a gombákkal kezdődik a folyamat (esetleg sugárgombákkal, amik valójában baktériumok).

Szükség van ugyanis a speciális enzimeikre (5 félére is) a cellulózt beburkoló lignin és hemicellulóz szálak megbontásához, hogy aztán a baktériumok megkezdhessék saját enzimeikkel a cellulóz egyszerűbb cukorra bontását. Kevés ismerettel rendelkezünk arról, hogy csak önállóan mire mennének a baktériumok vagy a gombák. Jelenlegi tudásunk szerint azt mondhatjuk, egyformán szükség van rájuk.

A tarlóbontással „elégetjük” a szerves anyagot – hangzik egy újabb állítás, mely egybe cseng azzal a szintén torzított kijelentéssel, miszerint ennek hatására nem tud stabil szerves anyag (humusz) képződni, amit szintén cáfolnunk kell.

A humusz képződése a humuszkémia tudományának egyik legérdekesebb, de egyben a legkevésbé értett, legnehezebben tanulmányozható része. Ismét egy olyan terület, melyről borzasztó kevés ismeretünk van. A humuszanyagokat évtizedek óta intenzíven tanulmányozzák, pontos szerkezetük azonban még napjainkban sem ismert.

A humusz felépítéséhez szükség van gyűrűs szerkezetű aminosavakra (tirozin), a bizonyos mértékig lebomlott lignin komponensekre és baktériumok által kiválasztott anyagcseretermékekre (heterociklikus gyűrűk, amelyek egy része az elpusztult baktériumokból jön).

A lignin teljes bontására ugyanakkor nagyon kevés élő szervezet képes. Néhány gomba, és a legújabb ismereteink szerint néhány sugárgomba.

A mikrobiológiai készítmények döntő többségében olyan mikroszervezeteket találunk, amelyek rendelkeznek a cellulóz bontásához szükséges 3 enzimmel, illetve a sokféle hemicellulóz bontásához szükséges néhány enzimmel, de nem rendelkeznek a lignin bontásához szükséges 5 féle enzim egyikével sem. A szárbontó készítmények használatával sem tudunk minden szerves anyagot elbontani, megmarad a lehetőség a humuszanyagok felépülésére a degradációnak ellenálló struktúrákból.

Összegezve az elmondottakat: mikrobiológiai készítmények nem csodaszerek, nem várunk és nem is várhatunk tőlük szintetikus vegyi anyagokhoz hasonló hatást.

Élő szervezetek, és ha alapvetően kevésbé fejlett szervezetek is, az élet minden bonyolultságával és komplexitásával bírnak. Elfogadjuk, hogy alapvetően nekünk gyártóknak, fejlesztőknek kell a legátfogóbb tudással rendelkeznünk e termékekről.

Minden, a tudomány, a fejlett technika és analitika által rendelkezésünkre álló eszközzel ezen dolgozunk, ám nem esik nehezünkre elismerni azt sem, amiben még nem vagyunk teljes mértékben biztosak. A hazai készítmények Európa egyik legszigorúbb engedélyezési és ellenőrzési eljárásain esnek át, biztonságos és hatékony készítmények. Gyakran szembesítenek minket olyan mélységű kérdésekkel, melyre a tudomány mai állása szerint nem tudhatjuk a választ, és csak bízni tudunk abban, ezeket a kérdéseket más, a termésnövelők és növényvédőszerek piacán jelenlévő cégek képviselői is megkapják.

Köszönjük a bizalmat a hozzánk fordulóknak, ugyanakkor a ma még kétkedők véleményére is kíváncsiak vagyunk, hiszen ezek visznek előre minket azon az úton, melyen még hatékonyabb és elismertebb készítményeket gyárthatunk.

Varga Sándor
Biológiai talajerő-gazdálkodási szakmérnök
Phylazonit

The post Tiszta vizet a pohárba, avagy mikroorganizmusokat a szármaradványra! appeared first on Phylazonit.

Tarlóbontás – a megbízható tápanyagforrás

Phylazonit — Thu, 26 May 2022 12:39:29 +0000

Napjaink mezőgazdaságának az egyik legnagyobb kihívása, hogy az egyre szigorúbb környezetvédelmi normákat úgy kell betartanunk, hogy a termelésünk minden esetben gazdasági értelemben vett haszonnal is társuljon. A nehézségeinket tovább fokozza, hogy mindezt egyre kedvezőtlenebb ökológiai és gazdasági környezetben kell megvalósítanunk. Ilyen esetben az egyetlen lehetőségünk az alkalmazkodás és a rendelkezésre álló erőforrások felderítése, megismerése és azok lehető leghatékonyabb módon történő felhasználása.

Az egyik ilyen „kincs” a növények által hátrahagyott szár és gyökérmaradványok tömege, mely mint szerves- és tápanyagforrás felértékelődni látszik.

A szántóföldi növények jelentős szár és gyökér tömeget hagynak a talajainkon a betakarítást követően. Búza esetében 3 t/ha termésátlagnál 1,4 t/ha gyökér- és 3,6-4,5 t/ha szármaradvánnyal egy kedvezőbb 6 t/ha termésátlagnál pedig 1,4 t/ha gyökér- és 7,5-9 t/ha szármaradvánnyal számolhatunk. Ugyan ilyen aspektusból megközelítve repce esetén 2 t/ha termésátlagnál 1,8 t/ha gyökér valamint 3,2-5 t/ha szármaradvánnyal 4 t/ha termésátlagnál pedig ennek duplájával számolhatunk. Ez a nagy mennyiségű szerves anyag több szempontból is kedvezően hat a talajra, és talán a leghasznosabb társunk a kedvezőtlen külső tényezőkkel szembeni harcban.

Egy-egy növényi maradvány hatalmas mennyiségű makroelemet és – ami talán még fontosabb is – mikroelemet tartalmaz, ami tarlóbontás útján hozzáférhetővé válik. Ezzel jelentős mértékben gyarapíthatjuk a talaj tápanyagkészletét.

Ez számszerűsítve, 3t/ha búza esetén 35-25-50 kg, 6 t/ha búza esetén 50-35-85 kg, 2 t/ha repcénél 50-25-55 kg, 4 t/ha repcénél pedig 65-30-90 kg lekötött N-P-K tartalmat jelent, mely hosszútávon szolgáltat tápanyagot a következő kultúrák számára.

A termőföld álltalános állapotát gyökereiben határozza meg annak szervesanyag tartalma

A talaj tápanyagszolgáltató képességén túl, javítja a talaj víz és levegő gazdálkodását, kedvező hatást gyakorol a talaj szerkezetre továbbá elősegíti a talaj mikrobiológiai tulajdonságainak javítását is. Ezek a tényezők közvetlenül és közvetve is befolyásolják a szántóföldi növények élettani folyamatait. A tápanyagok rendelkezésre állása evidencia az optimális fejlődés szempontjából. Azonban a talaj szerkezete, nedvességtartalma valamint kémhatása közvetlenül hat a tápelemek felvehetőségére.

A talaj mikrobiológiai közössége pedig közvetlenül képes stimulálni a növények fejlődését, valamint a tápelemek felvehetővé alakításán és a kórokozók visszaszorításán keresztül közvetetten is befolyásolja azt.

A fentebb leírt tényekből egyértelműen látszik, hogy mekkora kincs is a tarló és mennyire fontos a tarlóbontás, azonban látnunk kell, hogy a nem megfelelően kezelt tarlómaradványok épp olyan jelentős problémák forrásai is lehetnek, mint amennyi előnnyel jár optimális esetben. Ha rosszul kezeljük a növényi szármaradványokat, akkor számolhatunk a következő kultúrában fokozottan fellépő növénykórtani problémákkal, a nem megfelelően lebomlott növényi részek megnehezítik a talajművelést, ami a jelenlegi energia árak mellett igen csak fontos tényező.

Az egyensúlyából kibillent talajélet pedig akár csökkentheti is a termőhely tápanyag-ellátottságát.

Ezekre a problémákra megoldást jelenthet a biológiai készítményekkel történő tarlóbontás, mivel segítenek visszaállítani a talaj természetes mikroorganizmus közösségét, elősegítik a növénymaradványok bomlását, ami által gyorsabban válnak hozzáférhetővé a tápelemek valamint a kórokozók élettere is beszűkül. Összességében kijelenthetjük, hogy a tarlóbontás, vagyis a tarlómaradványok területen hagyása és megfelelő kezelése növeli a termésbiztonságot, amely a jelenlegi kiszolgáltatott helyzetben, mondhatni aranyat ér.

The post Tarlóbontás – a megbízható tápanyagforrás appeared first on Phylazonit.

A tarló kincs! Éljünk vele!

Phylazonit — Thu, 24 Jun 2021 17:00:46 +0000

Tarlónak nevezzük a szántóföldi területet az aratást követően; más megfogalmazásban a tarló a learatott növényeknek a föld felett visszamaradt csonkja. A föld feletti és földalatti részek együtt a tarlómaradványok. Akkor is tarlóállapotról beszélünk, ha a be nem takarított szár vagy szalma is a talajon marad.

A tarló érték!

Minden megművelt területet szár- és gyökérmaradványok borítanak, melyek ugyanúgy tartalmazzák a legfontosabb szerves anyagokat, makro- és mikroelemeket, mint a betakarított termés.

A hazánkban termesztett gabonafélék, ipari és takarmánynövények gyökér- és szármaradványa átlagosan a 8-10 tonnát is elérheti hektáronként. Ez a szerves anyag tömeg, jelentős tápelem-tartalommal rendelkezik. A magyarországi mezőgazdasági melléktermékek közül a kukoricaszár és a búzaszalma együttes éves mennyisége 15-20 millió tonna, amelynek csak töredéke humifikálódik évente, hiszen jelentős részük nem kerül vissza a talajba.

Mi történik, ha visszajuttatjuk a talajba a növényi maradványokat?

A növényi maradványok visszajuttatása a talajba hatékony módszer a talaj szervesanyag-készletének fenntartására, a talajok biológiai aktivitásának fokozására, illetve annak fizikai tulajdonságainak javítására, mellyel csökkenthető a talajerózió kockázata is. A szármaradványok gyarapítják a talaj humusztartalmát, végső soron a növény számára felvehető tápelemek szabadulnak fel belőle, ami a következő kultúrnövény hasznára is válik.

A növényi szövetek legfontosabb alkotórésze a cellulóz, mely a bioszféra legnagyobb mennyiségben keletkező, szénalapú szerves anyaga. A hosszú láncokat alkotó cellulóz lebontása a szén mineralizációjának (vagyis hogy a szerves kötésű szén szervetlen CO2-dá alakuljon át) alapvető fontosságú tényezője. Lebontásukra csak néhány, specializálódott cellulózbontó mikroorganizmus (baktériumok, sugárgombák és mikroszkopikus gombák) képes, celluláz bontó enzimjeik segítségével.

Tapasztald meg velünk a baktériumok erejét!

A baktérium törzseket tartalmazó Phylazonit Tarlóbontó segítségével felgyorsítjuk és irányítjuk az elhalt növényi részek lebomlását, tápanyaggá válását; a tápanyag döntő többségéhez gazdasági éven belül hozzájuthat a növény és minden, a területen élő egyéb mikroorganizmus. A talaj mikrobiális életének serkentése kulcsfontosságú, hiszen az aktív talajélet pozitív hatással van a talaj szerkezetére és művelhetőségére is.

Számolj velünk!

A műtrágyák minden képzeletet felülmúló árdrágulásával a makro- és mikrotápelemek minden egyes kilógrammjának megőrzése a talajban pénztárcába vágó kérdéssé is válik.
Egy egyszerű számítással:

a jelenlegi műtrágya árakon számolva,
a tarló szármaradványainak 75 %-os elbontását alapul véve,
a főbb kultúrák átlagtermésével kalkulálva (kukorica 10 t/ha, búza 5 t/ha, napraforgó 3,5 t/ha)

a Phylazonit Tarlóbontóval 11-15 ezer Ft/ha költséggel akár 100.000-150.000 Ft/ha értékben tárható fel tápanyag búza és repce tarlóból a következő kultúra számára.

Ezek alapján bátran kijelenthetjük, hogy minden érv és adat a tarlóbontó készítmények használatát támasztja alá.

A Phylazonit Tarlóbontó készítményben lévő baktérium törzsek nem csak a tarló újra hasznosításával gazdagítják a talaj tápanyag készletét, hanem segítenek a talajban már lekötődött tápanyagok feltárásában is. A könnyen, gyorsan lebomló növényi részek tenyészidőszakon belül visszakerülnek a tápanyagok körforgásába, a lassan lebomló szerves anyagok pedig a humuszképződés folyamatát segítik elő!

A részletekért keresd tanácsadóinkat!

The post A tarló kincs! Éljünk vele! appeared first on Phylazonit.