De miért van erre szükség?

A szármaradványokban rejlő hatalmas tápanyagraktárokat a műtrágyák piacán fennálló vészterhes időkben fel nem használni több, mint hiba. A talajban lebomló szerves anyag talajszerkezetet javít, tápanyagot szolgáltat, aktív és stabil szénkészletet biztosít.

Hogy milyen óriási mértékű a szármaradványok tápelem tartalma, arról számos cikket írtunk már mi magunk is. A konkrét értékek irodalmi adatokkal való összevetését vizsgáltuk a tavalyi évben két, nagyüzemi táblán termesztett napraforgó hibrid esetében. A gyökér, szár, levél, tányér, szemtermés N, P, K tartalmát mértük, majd összevetettük az elérhető irodalmi adatokkal.

A két napraforgó hibrid (magas olajsav tartalmú és étkezési) némileg eltérő beltartalmi értékeket mutatott, jelentős mértékben csupán a foszfor tartalom tért el az irodalmi adatoktól (talajadottságból kifolyólag is).

A jelentős mértékű N, P, és a bődületes nagyságrendű K a szármaradványok lebomlása után a talaj tápanyagkészletét gyarapítja.

Jogosan vetődik fel a kérdés: mennyi idő alatt, és milyen ütemben bomlik le ez a szerves anyag, és tárulnak fel belőle a tápanyagok?

Sok tudományos kísérlet kereste a választ ezekre a kérdésekre, ugyanakkor az eredmények gyakran ellentmondások.

Több éven át végeztünk magunk is tarlóbontási kísérleteket. Az általunk kapott adatok viszonylag jól illeszkednek a nemzetközi irodalmakban találhatókhoz.

Megállapítottuk többek között:

  • egy év időtartam alatt a szármaradványok 75-80%-a bomlik el mikrobiológiai készítmény alkalmazásával
  • a szármaradványok 50%-a átlagosan 4 hónap alatt bomlik el
  • a bontás intenzitása nem egyenletes, az első két hónapban nagyon intenzív
  • a bontás intenzitása más a tavasztól őszig, mint az ősztől tavaszig terjedő időszakban
  • a bontás hatékonysága leginkább a hőmérséklettől és a talajnedvességtől, valamint a szerves anyag C/N arányától függ (alacsonyabb érték könnyebb bonthatóságot jelent)
  • a tápanyagok mobilizációjának intenzitása nem minden esetben arányos a szerves anyagok lebomlásának intenzitásával.

Szintén saját vizsgálataink alapján elmondható, hogy az ősztől tavaszig történő bontás során a szerves anyag 40 %-a bomlik el, és számításaink szerint a tápanyagok 36-40%-a is fel tud táródni.

Ezek alapján bátran kijelenthetjük, hogy minden érv és adat a tarlóbontó készítmények használatát támasztja alá.

Ha szigorúan csak gazdasági megfontolásból alkalmaznánk ezeket a tarlóbontó készítményeket, a kezelések 10.000-15.000 Ft-os hektár költsége önmagában is rentábilissá teszi használatukat. Ugyanakkor a tápanyagmobilizálás csupán az egyik szolgáltatása ezeknek a mikroorganizmusoknak. Ugyanekkora jelentőséggel bír – többek között – az áttelelő, kártevő fonalas gombák képleteinek elpusztítása.