Hírek

Hírek oldal
Dupla hozamok, kevesebb kemikáliával

Dupla hozamok, kevesebb kemikáliával

September 05,

Az egyik oldalról a Cserhát, a másikról a Mátra zárja közre azt a mintegy nyolcszáz hektáros területet, amelyen Nógrád megyei partnerünk gazdálkodik. A Cserhátalja Kft. már négy esztendeje alkalmazza a Phylazonitot, és – amint a cég ügyvezetője, Bircsák János elmondta – a talajoltás pozitív hatása egyre több téren pés egyre határozottabban érezhető.

A gazdaság egyik kombájnja a silókukoricát vágja, a másik a lucerna-vetőmagot takarítja be, amikor a Cserhátalja Kft. ügyvezetőjét próbálom elrabolni a munkától. Nem megy könnyen, Bircsák János napjainak minden perce be van táblázva. (Cégünk két ügyvezetővel működik, az egyik én vagyok, a másik a fiam, Félix. Ez tehát lényegében családi vállalkozás, rajtunk kívül még egy tulajdonos van a társaságban, néhány százalék üzletrésszel. Félix 22 éves, és most együtt járunk a gyöngyösi Károly Róbert Főiskolára, egyszerre fogunk diplomázni!” – mondja büszkén az eredetileg gépész végzettségű cégvezető.

A takarmányigény a meghatározó

A Cserhát-hegység déli lábánál gazdálkodnak, Ecseg és Csécse határában, nagyon változatos domborzati és talajviszonyok között. Összesen nyolcszáz hektáron termelnek növényeket. „Szabdalt a területünk, túlnyomóan barna erdőtalaj, de több helyütt öntéstalaj is található, főleg a Szuha-patak mentén fekvő földeken. Sajnos a réti talajok vízrendezésére nem kapunk támogatást, ezért vannak olyan területek, ahol a rendkívül jó minőségű talaj ellenére a belvíz igencsak megnehezíti a jövedelmező termelést. Nagyon meg kell gondolni, hogy hová milyen kultúrákat viszünk! A helyi klíma miatt kedvezőtlen a csapadékeloszlás, ezért az öntözést is meg kellene oldani, de egyelőre ez is csak távlati terv, mert nemcsak a pénzügyi háttér, de maga a vízbázis is hiányzik hozzá” – magyarázza Bircsák János.
A kft. árbevételének kétharmadát a növénytermesztés, egyharmadát az állattenyésztés szolgáltatja. Csécse mellett a cég működtet egy tehenészetet; négyszázötven Holstein szarvasmarhájuk van, ebből nagyjából kétszázat fejnek, a többi növendék, illetve hízó bika. Amint megtudjuk, a tehenészetből származó szervestrágyát a Phylazonittal kombinálva alkalmazzák a földeken, így érik el az e vidéken kiemelkedően jónak számító eredményeket.

„Az állattartás meghatározza a növénytermesztési ágazat faji összetételét: az elsődleges cél a takarmányigény biztosítása. Vannak kaszálóink és 160 hektár lucernánk, amin vetőmagot is termesztünk, így ötvözzük a takarmánytermelést az árbevételt is képező tevékenységgel. Gabonát termesztünk: búzát, rozst, tritikálét. Rozst szenázsnak is vetünk, ilyenkor az őszi vetést májusban, zölden aratjuk, majd savanyítva eltároljuk, a területre pedig tavaszi másodvetés kerül: silókukorica vagy cirok. Kukoricát elsősorban silótakarmánynak termelünk, de persze szemest is termelünk, az állatállomány abrakigényét kielégítendő” – mondja a gazda. A tömegtakarmányt maguk termelik meg, amit pedig nem használ fel a tehenészet, azt a piacon értékesítik. A lucernában például az első kaszálás mindig takarmányként hasznosul, a másodikról viszont már vetőmagot fognak, így ugyanazon a területen, ugyanaz a növényállomány árbevételt is képez. „A napraforgó is számottevő a vetésforgónkban, minden évben nagyjából száz hektárt vetünk. A faji összetétel tehát lényegében klasszikusnak mondható: kalászosok, napraforgó, kukorica, amit kiegészít a speciális takarmánytermelés, vagy éppen a zöldtrágyának vetett olajretek.”

Ami a talajművelési technológiát illeti, azt alapvetően meghatározza két tényező: a rendelkezésre álló szervestrágya és a talajviszonyok. Igyekeznek alkalmazni a legfrissebb, legkorszerűbb módszereket. „Szerencsés helyzet, hogy a fiammal együtt mindketten tanulunk, így egyszerre találkozunk a legmodernebb, fenntartható, környezettudatos technológiákkal. Ezeket viszont le kell fordítanunk az adottságainkra és a lehetőségeinkre. A rendelkezésünkre álló erőforrásokat okszerűen kell felhasználnunk, és ugyanígy kell alkalmaznunk a technológiákat is” – mondja Bircsák János. Hozzáteszi: ezt a céget hat évvel ezelőtt igencsak csődhelyzetben vette át, és az azóta eltelt idő alatt nem voltak olyan beruházási támogatások, amelyek segítségével megerősíthették volna a gépállományukat, ezen belül a talajművelő eszközparkjukat. Ezzel együtt a legtöbb munkát saját erőből el tudják végezni a nagyjából húsz alkalmazottjukkal.

A hegyek szorításában

„Ötvözzük a hagyományos módszereket a korszerű rendszerekkel: forgatásos és forgatás nélküli talajművelést egyaránt alkalmazunk. Ahol szervestrágyázunk, vagy például lucernát telepítünk, ott nem tudjuk elkerülni a szántást. A lucerna alá a gyomosodás veszélye miatt nem kerülhet istállótrágya, de itt mésziszappal és műtrágyával töltjük fel a talajt, amit mindenképpen be kell forgatni. Mulcs-technológiát nem alkalmazunk, mi lehordjuk a tarlómaradványt, és legalább négyévente egyszer minden területet megszántunk. Ezen a vidéken ez elengedhetetlen: a kártevőket, kórokozókat és gyommagvakat olyan mélyre kell forgatni, ahonnan már nincs visszaút számukra” – vélekedik az ügyvezető.

Az idei évük eddig rendkívül nehéz volt, mégis – ahogy fogalmaz – szerencsés. „Tavaly nyár óta, egészen az idei tavasz végéig folyamatos volt a szárazság. Mi itt éppen két hegység, a Cserhát és a Mátra között vagyunk, ezért az egyik esőt ez, a másikat pedig amaz viszi el innen. Aszályzugos ez a vidék. Igaz, elmegy a vihar, de sajnos az esőből is kevés jut. A gabonával az idén szerencsénk volt, mert tavasztól szinte végig mindig éppen annyi csapadékot kapott, amennyi kellett neki. Sajnos viszont az enyhe tél miatt minden kártevő és kórokozó áttelelt, ami csak létezett, és ezek a meleg tavaszon el is kezdtek szaporodni” – mondja. Ez az oka annak, hogy az egész szezonban végig megelőző növényvédelmet alkalmaztak. Egyrészt minden munka után zárták a talajt, másrészt például a gombaölőt már a gyomirtóba belekeverték. Később a lombtrágyával is kijuttatták az aktuális növényvédő szereket, és a kalászvédelemmel is összekötötték a gombaölőzést. Ennek köszönhetően náluk például a rozsda nem okozott kárt az idén!

„A gabonák terén szép eredményeket produkáltunk. A búza 7 t/ha átlaggal „jött le”, ami nálunk, a 18–20 AK körüli földjeinken rekordnak számít. A beltartalom már kevésbé fényes: éppen a beépülés idején jött egy nagy hőség, előtte meg szárazság, ezért – noha a sikér és a fehérje megfelelő volt –, a sütőipari értékén ez sokat rontott. Végül ezer tonna malmi minőségű búzát értékesítettünk, 500 tonna pedig euró-minőségű lett, de erről még mindig vitatkozunk a vásárlóval. A tritikálé is csaknem 7 tonnát adott, ami ugyancsak szép eredmény, és a szenázs-termésünk is jó lett az idén – a rozs mellig ért, amikor levágtuk és becsomagoltuk!” – büszkélkedik Bircsák János. A lucerna már kevésbé jól sikerült, mint megtudjuk, itt az eső keverte a lapokat: amikor a száraz takarmányt akarták betakarítani, éppen megjött az eső, úgyhogy az nem lett túl jó minőségű. „Azt szokták mondani errefelé a gazdák: ha jó lesz a májusi első kaszálásod, akkor „dobós lesz” a kukorica- és a napraforgótermés, tehát ha májusban mosolyogsz, akkor ősszel fogsz pityeregni. Most úgy néz ki, hogy májusban sírtunk egy kicsit, de a napraforgóban 3,5 tonnát várunk, és a kukoricában is elérhetjük a 6–8 tonnát hektáronként. Ez Nógrád megyében azért nem olyan rossz” – teszi hozzá.

Talajoltás szervestrágyával kombinálva

A Phylazonit MC talajoltást négy éve alkalmazzák a tavaszi vetések alá a teljes területünkön: „A vetőgépeimre fölszereltem injektáló rendszert; gépész vagyok, úgyhogy ezt magam meg tudtam oldani. Én ezt tartom biztonságosnak, mert így a talajoltóanyag közvetlenül a megnyitott magágyba kerül, és a gép utána rögtön össze is zárja, úgyhogy a szer csak pillanatokra van kitéve a közvetlen napsugárzásnak” – mondja. Korábban a tárcsára szerelt szórófejeket használták, de az injektálást sokkal gazdaságosabbnak és biztonságosabbnak tartja, különösen akkor, amikor a talaj felszíne száraz. Bircsák János szerint a sorok közé juttatott, lassan oldódó műtrágya és a nedves, lezárt talajban kitűnő feltételekre lelt, s így azonnal „dolgozni” kezdő baktériumok egymás hatását erősítik. „A szervestrágyát mi a technológiánk alapvető elemként kezeljük. Azt a területet, ahol abban az évben istállótrágyázunk – általában négy-ötévente kerül sorra mindegyik tábla –, ősszel beszántjuk, utána ebből készítünk egy jó magágyat. A tavaszi kapások vetésekor kijuttatjuk a Phylazonitot, és ilyenkor kimagasló eredményt érünk el. Ráadásul a baktériumok hatása még ősszel is tart, él a talaj, dolgoznak a mikrobák, tárják fel a tápanyagokat, úgyhogy még az ilyenkor elvetett kalászosok is dúskálnak, és a következő évben kiváló termést hoznak” – számol be tapasztalatairól a gazdálkodó.

Az őszi kalászosok alá 10:20:10-es NPK-trágyából 200 kg/ha-t juttatnak ki alaptrágyaként; ha az elővetemény napraforgó volt, akkor másfélszer ennyit kap a terület. Tavasszal, amikor rá lehet menni a táblára, 250 kg/ha Mas 27 pétisót, majd szárba induláskor még egyszer ugyanezt szórják ki. Ezen túlmenően még a kalászvédelemmel együtt, ha szükségesnek látják, lombtrágyázást is alkalmaznak. Az idei esztendővel kapcsolatban – mint megtudjuk – sok még a kérdőjel. „A termésátlagaink jónak mondhatók, a gabona már bent van, a héten elkezdtük a silókukorica és a lucerna-vetőmag betakarítását is. A lucernavetőmag-termés sajnos az idén nagyon gyenge lett, mert éppen akkor volt szárazság, amikor a jó magterméshez a legnagyobb szükségük lett volna a csapadékra a növényeknek. Tavaly jó hatszáz kilós termésátlagunk volt, az idén ennek tán a fele sem lesz meg, a költségek viszont ugyanakkorák. A legnagyobb gond a felvásárlási árakkal van: kukoricánál már harminccal, napraforgónál hetvennel kezdődő árakról is beszélnek. És ez felháborító, ha arra gondolok, hogy nekem hetvenezer forintot fizetnek egy tonna kiváló minőségű magért, a feldolgozó pedig ugyanennyit kér tőlem a takarmány-kiegészítőként szolgáló olajgyári melléktermékért...” – osztja meg velünk bosszúságát Bircsák János.

A cél: a fenntartható gazdálkodás

Beszélgetésünk végén újra a Phylazonit kerül szóba. „Fontos tudni, hogy amikor hat esztendeje átvettem ezt a gazdaságot, nagyjából feleekkora termésátlagokat produkáltak a földek, mint most. Ugyanezeken a területeken, ugyanígy, szervestrágyával együtt! Szilárd meggyőződésem, hogy a hozamok ilyen arányú növekedésében oroszlánrésze volt annak, hogy beillesztettük a technológiába a talajoltást. Ebben persze biztosan része volt annak is, hogy lényegesen korszerűbb, okszerű agrotechnikát alkalmazunk, de a Phylazonit hatása nyilvánvaló. Ma már a környező gazdaságokban is a mienkhez hasonló termésátlagokat teljesítenek, csakhogy mindezt kétszer annyi műtrágya-hatóanyag kijuttatásával érik el!” – hívja fel a figyelmet. Bircsák János szerint a környezettudatos, fenntartható mezőgazdaság gondolata a gyöngyösi főiskolán kapott ismeretek nyomán mélyült el benne. Mint mondja, az ottani, „hihetetlenül szuggesztív” előadások nyomán ma már elemi igénnyé formálódott benne, hogy a földművelésben olyan technológiákra kell törekedni, amelyek hosszú távon nem rombolják, nem zsarolják ki a környezetet, nem pusztítják el a jövő erőforrásait.

A cégvezető mezőgazdász tapasztalatai szerint a talajoltás hatása akkumulálódik, és az évek során egyre több téren érzékelhető. „Négy esztendő után elmondhatom, hogy már nemcsak a hozamokon látható ez a hatás, de például a talaj szerkezetén is. Ezt nem lehet mérlegen vagy százalékokban lemérni, mint például azt, hogy hat éve ugyanazon a táblán még két és fél–három tonna gabonát takarítottam be hektáronként, most meg hetet. De érzem, például a traktor vezetőkabinjában, hogy könnyebben megy az a tárcsa vagy az az eke, ugyanabban a földben” – magyarázza. Szintén a pozitív hatások közé tartozik, hogy kevesebb a víznyomás, csökkentek a belvízkárok, s eközben életerősebbek is a növények, ellenállóbbak, miközben kevesebb növényvédőszert kell használniuk. „Nem tudom egzakt számokkal bizonyítani ezt, de ha arra gondolok, hogy kevesebb műtrágyával és egyéb kemikáliákkal, kevesebb művelettel, kisebb üzemanyag-felhasználással jobb eredményt érünk el, mint bármikor korábban – azért ez elmond valamit...”

Vissza a bejegyzésekhez