Hírek

Hírek oldal
150 év a növénynemesítésben és 18 a talajoltásban

150 év a növénynemesítésben és 18 a talajoltásban

December 17,

Nekünk, magyaroknak kétségtelenül van mire büszkének lenni, legyen szó akár a növénynemesítésről, akár a termőtalaj „életének, egészségének és termőképességének” a fenntartásáról. Ez a két terület a 21. században a mezőgazdaság fókuszába került, hiszen egyértelmű lett, hogy nem a kémiai, hanem a biológiai fejlesztések szolgálhatják hatékonyan a fenntartható gazdálkodást.

Justus von Liebig német vegyész a róla elnevezett közismert minimum elv mellet arra is rájött már a XVIII. században, hogy a növény a levegőből lesz. Odáig azt gondolták, hogy a növény a talajból épül fel, viszont Liebig csinált egy olyan kísérletet, hogy kimért földbe növényt ültetett és miután az nőtt, lemérte a szárazanyag tartalmát és mivel föld súlya nem csökkent, ezért bebizonyosodott, hogy a növény nem lehet másból, csak a levegőből. Ez az eredmény valódi áttörés volt a 18. század közepén.

Ma viszont ott tartunk, hogy az iskolások is megtanulják a természet-ismeret órán, hogy a levegőben lévő széndioxidból a napenergia hatására beépül a szén a növényekbe és ott szerves anyagok képződnek belőle. A növény pedig - amely az emberiség táplálékát biztosítja akár közvetlenül, akár a haszonállatok takarmányán keresztül – a magban lévő genetikából és a talajból lesz. Ha több és jobb növényt szeretnénk termeszteni, akkor gondos nemesítő munkával értékesebb genetikát hordozó szaporító anyagot kell előállítani, vagy a termőtalaj fizikai és különösképp biológiai állapotát kell javítani. Ha pedig a legjobb és legbiztosabb útját keressük a növénytermesztés fejlesztésének, akkor mind a növény, mind a talaj biológiáját javítani kell.

Bölcs tanárom és mentorom, az „örökifjú” most 90 éves Tomcsányi Pál akadémikus, akinek az egyik fia elismert árpanemesítő lett, ő maga pedig az egyetemi katedra mellett a Nébih elődjének a Mezőgazdasági Minősítő Intézetnek volt a főmunkatársa, mondogatta mindig: „a növényi genetika és a talaj kéz a kézben járnak. Ezek jelentik a termesztés alapját, ígyhát a legnagyobb figyelmet is erre kell fordítani.”

A hivatalos magyar növénynemesítés éppen 150 éve kezdődött, amikor 1864-ben Mokry Sámuel hozzáfogott jobb búzák nemesítéséhez. Az 1870-es években pedig már növénynemesítéssel foglalkozó szakkönyvek is megjelentek és 1890-ben Magyaróváron megkezdődött a növénynemesítés oktatása. Az 1900-as évek elején pedig már 9 állami- és közel 30 magáncégnél folyt növénynemesítés. A Növénynemesítők I. Vándorgyűlését 100 évvel ezelőtt tartották és pont 90 éve alakult meg a Magyar Növénynemesítők Országos Egyesülete. Idén pedig 25 éves fennállását ünnepli a Magyar Növénynemesítők Egyesülete – hazánk egyik legrégebbi szakmai-civil szervezete.

A fenti tények talán mutatnak valamit abból, hogy miért lehet igaz az az állítás, hogy a magyar növénynemesítés erősen ott van a világ élvonalában, legyen szó akár a konkrét eredményekről, akár a nemesítés-módszertani fejlesztésekről.
Csak érdekességként említem, hogy a szántóföldi növények nemesítői és a velük szorosan együttműködő szakemberek világújdonságokat fejlesztettek a növény- és gyomirtási technológia és a növény- kórokozókkal szembeni rezisztencia vonatkozásában. Emellett pedig a génmódosított növények előállításának egyik „célszerszámát” az úgynevezett génpuskát is itt nálunk, Gödöllőn fejlesztették.

A megfelelő talajélet fenntartását célzó talajoltás szintén egy olyan terület, ahol hazánk rendesen beelőzte a nagyvilágot.
Úgy indult a dolog, hogy a talajtudomány megalapítója és máig legnagyobb klasszikusa Vaszilij Dokucsajev volt, akiről Egyetemet is elneveztek, ahol a talajtudományt a legátfogóbban és a legalaposabban kutatták és tanították. Számos magyar fiatal is tanult ott, akik hazatérve jelentős szakmai karriert csináltak. Dr. Nagy Bálint például, aki a növény- és talajvédelem talán legnagyobb alakja, aki az élelmiszerbiztonság területén is maradandót alkotott a rákkeltő DDT hatóanyagú növényvédő szerek betiltásával elsőként a világon. Pedig-pedig a DDT hatóanyag kifejlesztéséért a mai Syngenta egyik elődcégének a kutatója még a Nobel díjat is megkapta.

Lényeg a lényeg, hogy a sok jó „dokucsajeves diák” úgy felhúzta a magyar talajbiológia szakterületet, hogy évtizedekkel ezelőtt (mintegy 36 éve) a Phylaxia nevű vállalatnál hatalmas áttörést értek el a talajoltóanyag fejlesztésben. Megszületett a Phylazonit nevű termék, amely azóta is a piacon van és a folyamatos fejlesztés eredményeként mára a fenntartható és sikeres növénytermesztés nélkülözhetetlen elemévé vált.

„Tempora mutantur” – az idők változnak – mondja a bölcs latin. Ez való igaz, hiszen amikor a Phylazonit megjelent, a 4 tonnás kukoricatermést már megsüvegelték. Ma egy nem túl rossz területen, egy nem túl rossz évben egy nem túl rossz gazda is simán megugorja a 9-10 tonnát. A hazai csúcstermések meg bőven a 13-15 tonna/hektár fölé mennek. Viszont… A sok-sok műtrágyától, a sok talajtaposástól, a nem mindig megfelelő műveléstől és az egyre többet termő, de egyre fogékonyabb fajták növénymaradványaival a talajba kerülő egyre több kórokozótól a Phylazonit szerepe jelentősen felértékelődött.

„Tempora mutantur et nos mutatmur in illis” – az idők változnak és változunk mi is – mondja a még bölcsebb latin. A dínók nem voltak bölcsek, ők nem változtak és el is tűntek a bolygóról. Ma már egyértelmű, hogy ha nem 4 tonna kukoricát szeretnénk – hogy a korábbi példánál maradjak – hanem a dupláját, tripláját, sőt az sem mindegy, hogy a csőpenészgombák mennyire rontják a minőséget, akkor nem lehet úgy termeszteni, mint korábban. A Phylazonit ma már nem csak a környezettudatos innovátor gazdák technológiájában szerepel, hanem szinte nélkülözhetetlen eleme lett a 21. század igényeinek megfelelő mezőgazdaságnak.

A Phylazonit termékeket 18 éve az Agrova Kft. forgalmazza, amelynek küldetése az, hogy olyan tudást adjon át a termelőknek, amely szükséges ahhoz, hogy a termőtalaj, mint hazánk elsődleges természeti kincse megmaradjon, javuljon és szolgálni tudja az eredményes gazdálkodást.

A tudás átadása az Agrova Kft. számára természetesen nem szorítkozhat a talajélettel kapcsolatos ismeretekre, hiszen az csak egy része – bár nagyon fontos része – a termesztésnek. Olyan ez, mint a puzzle játék. Abban is vannak „sarokelemek” meg a szélek, amelynek a kirakásával érdemes kezdeni a játékot, de a puzzle akkor jó, ha minden eleme a helyén van, azok megfelelően illeszkednek és kiadják a képek, ami a dobozon is szerepel.

Dr. Bóna Lajos és Varga Péter találkozója
 

Dr. Bóna Lajos, (a képen balra) a Magyar Növénynemesítők Egyesületének az elnöke és Vajda Péter, a Phylazonit talajoltóanyagokat forgalmazó Agrova Kft. vezetője azért találkoztak, hogy egyrészt megbeszéljék a Szegedi Gabonakutatóban beállított Phylazonit kísérletek állását, másrészt az Agrova vásároljon a munkatársainak abból a könyvből, amelyet most adott ki az egyesület és amelynek a címe: Magyar növénynemesítők és eredményeik. Ennek a könyvnek a megvétele azért fontos az Agrova Kft-nek, mert a cég szakemberei és tanácsadói olyan ismeretek birtokába jutnak, amelyeket adott esetben továbbadhatnak a partnereiknek. A magyar növénynemesítésnek ugyanis nincs olyan csillogó marketingje, mint amivel a multicégek támogatják a fajtáikat és hibridjeiket, viszont fontos tudni arról a gazdálkodóknak, hogy milyen értékek halmozódtak fel a 150 év alatt a világ élvonalát képviselő hazai intézményekben.

Bóna Lajos maga is növénynemesítő, a Gabonakutató osztályvezetője. Ez volt az első találkozása Vajda Péterrel az Agrova vezetőjével. Talán a kép is mutat valamit abból, hogy a közös értékek, a fenntartható mezőgazdasággal kapcsolatos hasonló elképzelések és az „együtt gondolkodás” öröme percek alatt baráti hangulatot alakított ki közöttük. A kiváló ebéd után a kávéházi hangulatú biedermeier kanapén folytatódott a beszélgetés és a megvásárolt könyveken túl az „elnök úr” elismerése jeléül egy tiszteletpéldányt dedikált Vajda Péternek.

Vissza a bejegyzésekhez