Hírek

Hírek oldal
„Minden újdonságot ki kell próbálni!”

„Minden újdonságot ki kell próbálni!”

June 08,

A fejér megyei Bicskei Mezőgazdasági Zrt. növénytermesztési vezetője kezdetben ódzkodott a Phylazonittól. Tavaly mégis „adott egy esélyt” a talajoltóanyagnak, amely a kisparcellás kísérletben bizonyított, így az idén már a 100 hektáros, üzemi méretű megmérettetés következik. Helyszíni riportunk révén megismerhetjük a két és félezer hektáron termelő, komoly szarvasmarha-ágazattal rendelkező gazdaságot, és annak két fiatal, lendületes szakmai vezetőjét.

Jó fél órával korábban érkeztem Etyekre a megbeszéltnél, így maradt időm arra, hogy egy kicsit körülnézzek a környéken. Pár éve még jómagam is errefelé laktam, nem ismeretlen számomra ez a név: Ödön major. Számtalanszor elmentem az ide mutató tábla mellett a főúton, s reggelenként, munkába menet a tejboltban mindig etyeki tejet vásároltam a friss, ropogós kifli mellé. Ám, hogy ez a tej honnét is származik, s hol is fekszik a valóságban az a bizonyos Ödön major, hát azt bizony mindeddig nem tudtam. Most viszont igyekeztem felkészülni a riportra! Többek között azt olvastam, hogy az Ödön major valaha az egész környék mezőgazdasági területein működő egyházi birtok egyik központja volt. A második világégés után ezt a birtokot először felosztották, aztán újra elvették, és 1952-ben téeszt alakítottak rajta. A „szocialista” éra fordulataihoz tartozik, hogy utóbb, a hetvenes években az itteni termelőszövetkezet egybeolvadt a bicskei tsz-szel, s így született meg a Bicskei Búzakalász MgTSz. A gazdaság ebben a formában érte meg aztán a rendszerváltást és a termelőszövetkezetek felbomlását. Az akkor 4000–4500 hektáron gazdálkodó szövetkezet alapjain nőtt ki végül a Bicske Mezőgazdasági Zrt., több lépésben, lényegében fenntartva a jogfolytonosságot.

Közben megérkezik házigazdám, Szegedi Márton növénytermesztési ágazatvezető. A szakember a szarvasi főiskolán végzett, majd a Szent István Egyetemen szerzett növényvédelmi-növényorvosi képesítést, és immár két esztendeje irányítja a gazdaság növénytermesztését. A szarvasmarhatelep központi irodájának tárgyalójában ülünk le beszélgetni, ahol a telep fiatal vezetője fogad minket. Vígh Szabolcs 2008 óta dolgozik itt, akkor végzett Gödöllőn általános agrármérnökként, állattenyésztő szakirányon. Ez az első munkahelye. Műszakvezetőként kezdett Andrássy István ágazatvezető mellett, s amikor ő egy éve nyugdíjba ment, a fiatal állattenyésztőt választották utódjául.

Szegedi Márton növénytermesztési ágazatvezető

Ödön major, a gazdaság „zászlóshajója”

Azért jöttem, hogy megismerjem a gazdaságot, s ezen belül is azt, hogy hol a helye a termelésben a Phylazonitnak, ám hamar kiderül: ahhoz, hogy „képben legyek”, s átlássam a teljes vertikumot, mint a mondásbéli kályhától, az állattenyésztési ágazattól kell kiindulni. Ez az ágazat a részvénytársaság „zászlóshajója”, ami ezer szállal kapcsolódik a növénytermesztéshez, így ha emezt meg akarom ismerni, amaz működését is meg kell értenem.

„A Bicskei Mg. Zrt. Ödön majori tejelő célú szarvasmarhatelepén vagyunk – kezdi Vígh Szabolcs. – Jelenleg itt 1048 darab magyar Holstein-fríz fajtájú tehenet tartunk. Fő feladatunk a tejtermelés, a napi értékesített mennyiség 28 ezer liter.” Az ágazat eredményességi mutatói figyelemre méltók: fejési átlaguk 31,5 kilogramm, istállóátlaguk 27,5 kg. Ami a tej minőségét illeti, az átlagos zsírtartalom 3,7%, 1,33% fehérjetartalom mellett. „Az előző évben 9900 kg-mal zártuk a laktációt. Ez komoly előrelépés, most már a 10 ezer kg elérése a cél” – mondja az ágazatvezető.

Ez a telep egyben törzstenyészet is, méghozzá hazánk legsikeresebb ilyen üzemeinek egyike. A szakembertől megtudjuk, 2005 óta összesen három alkalommal hozták el állataikkal az OMÉK-nagydíjat, és a hódmezővásárhelyi Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazdasági Napokon is rendre nagyon jól szerepelnek. Többször voltak ott is nagydíjasok, az idei kiállításon pedig összesen öt díjat szereztek. „Az idén Hamvas volt a favoritunk. A hétszer ellett tehén elnyerte a kategóriája első díját, és ő lett a legszebb tőgyű tehén is. Emellett Hamvas bemutatásáért megkaptuk a Senior Reserve Champion-díjat, megnyertük a csapatversenyt, és elhoztunk még egy különdíjat is” – mesél nem kis büszkeséggel a rangos áprilisi kiállításról Vígh Szabolcs. A jelenlegi, nemcsak hazai, de nemzetközi szinten is figyelemre méltó állomány hosszú tenyésztői munka eredményeként jött létre. Az Ödön majorban a hetvenes évekig magyar tarkákat tartottak. Akkor kezdődött hazánkban a fajta-átalakító keresztezés, amely révén kialakult a mai magyar Holstein-fríz állomány. „Fontos tudni, hogy erre a telepre idegen állat azóta sem tette be a lábát! Soha nem vásároltunk tenyészállatot, kizárólag a saját teheneink utódai révén növekszik az állomány. A kitűzött célunk az 1200-as tehénlétszám, ami – amellett, hogy évente mintegy 100 darab vemhes üszőt tudunk értékesíteni belföldre és exportra –, megvalósítható cél” – mondja a telepvezető.

A részvénytársaság Herceghalomban működtet egy tejfeldolgozó üzemet is, ahol az Ödön majorban megtermelt tejnek mintegy 15%-át, tehát naponta átlagosan 4–5 ezer litert dolgoznak fel. Az üzemben a rövid érlelésű nyers sajtoktól a hosszú érlelési idejű francia, Comté-jellegű sajtokig sokféle terméket gyártanak, s emellett túródesszertet, tejfölt, túrót is készítenek. Az etyeki tejet és az abból készült tejtermékeket közvetlenül is értékesítik. Jómagam is találkoztam már „Boci-boci tarkát” zenélő furgonnal – ezekből 14 darab járja, előre meghatározott útvonalon a régió településeinek utcáit, és a helybéliek ilyesformán közvetlenül a termelőtől vehetik meg a tejet, a sajtot, a tejfölt és efféléket. A telep vezetőjétől tudom meg, hogy ezzel a módszerrel a tejtermelés 15%-át értékesítik, a fennmaradó 70%-ot pedig a Tolnatejnek adják el.

„A két ágazat ezer szálon kapcsolódik”

2012 őszén a gazdaság érdekes kísérletbe kezdett. Ennek alapja egy 20 hektáros telepített gyep, amelybe sávonként különféle gyógynövényeket telepítettek, összesen 17-félét. A termelő tehenek közül kijelöltek egy csoportot, ezek legelnek a 20 hektáros területen tavasztól őszig, de a tejelő alaptakarmányt emellett természetesen megkapják. „A kiválasztott állatok tejét egyedileg gyűjtjük, és a mosonmagyaróvári egyetemen beltartalmi, íz- és illóanyagok jelenléte, valamint zsírtartalmi értékek szempontjából bevizsgáltattuk. Az itt legeltetett tehenek egészsége, vitalitása javult. A tejükben addig nem jelenlevő illózsírsavak képződtek, amelyek jelentősen emelték a tej élvezeti és beltartalmi értékét, a belőle készült sajt a sajtmester szerint jobb, különleges ízvilágú a kontrollcsoportéhoz képest” – számol be a kísérlet eredményéről az ágazatvezető.

Azt már mondtuk, hogy a Bicskei Mg. Zrt. növénytermesztési ágazata ezer szálon kapcsolódik az állattenyésztéshez, és e szálak közül csak egy a gyógynövényes legelő. „A gazdaság által megművelt szántóföldnek nagyjából a fele szükséges a szarvasmarhatelep takarmányellátására, a többi szántóterület a szabadpiacra termel” – veszi át a szót Szegedi Márton. Az egyes melléktermékeket – búza- és árpaszalma – alomanyagként használják fel, cserébe szervestrágyát kapnak, évente mintegy 25–30 ezer tonnát. Minthogy ennek a szállítási költsége igen tetemes, ezért ezt leginkább a telephez közelebbi földek tápanyag-utánpótlásának kiegészítésére használják, de négyéves rotációban a bicskei földek is kapnak belőle.

A részvénytársaság 2500 hektár szántón gazdálkodik, földjeik jellemzően Etyek és Bicske határában fekszenek; a termőterület döntő része, 2450 hektár saját bérlet, a többi integrált termelésben vesz részt. Az ágazat jelentős mennyiségű áru- és silókukoricát termel, évente nagyjából ezer hektáron, amiből 600 hektár a szemes kukorica. Emellett olyan hagyományos árunövény-termeléssel foglalkoznak, mint az étkezési búza, a magas olajsavas és hagyományos napraforgó. Ezen kívül minden évben termesztenek árpát és silócirkot tehéntakarmánynak, és 400 hektáron lucernát.

A terület klimatikus viszonyait számba véve Szegedi Márton kicsit tán keserű mollyal mondja: „Ez egy kiváló történelmi borvidék, az időjárásunk a francia Champagne-régióéhoz hasonló. Ez nagyon kedvez a szőlőnek, de a szántóföldi növénytermesztésnek már kevésbé...” Rengeteg a napfény, 1600–1700 óra évente, a jellemző éves csapadék 300–600 milliméter, viszont ennek az eloszlása éppenséggel nem mindig kedvező, a tenyészidőszakban inkább kifejezetten száraz a klíma.”

A talaj legnagyobb része barna erdőtalaj, illetve Ramann-féle barnaföld, Bicske környékén jelentős mennyiségű a csernozjom és az öntéstalaj. Az átlagos aranykorona-érték 22,5. Kérdezem, nem okoz-e gondot, költségnövekedést a dimbes-dombos terep, de az ágazatvezető a fejét csóválja: „Ez egy adottság, ezzel együtt kell élni. Ehhez alkalmazkodtunk, ennek megfelelő a gépesítés és a technológia, ezért ez nem okoz különösebb költségnövekedést. Azt viszont elmondhatjuk, hogy az utóbbi években nem volt jelentős belvízkárunk! A 2500 hektár területünkből tavaly mindössze 5 hektáron okozott kárt a pangó víz. Ez persze nemcsak a terep- és talajviszonyoknak köszönhető, bizonyosan közrejátszott benne a technológia is. A hibát gyorsan el lehet követni, de a helyrehozása nagyon hosszú időbe telik...”

Phylazonit: biztató kísérleti eredmények!

„Gazdaságunk kiemelt célja, hogy a termőföldtől az asztalig jussanak a termékeink. Ennek szellemében a szántóföldi növénytermesztésben is az a cél, hogy magas minőségű terméket tudjunk megfelelő mennyiségben, jó áron értékesíteni. Mivel a szarvasmarha-tenyésztés kiemelt ágazat, ezért ennek minél jobb minőségű takarmánnyal való ellátása a központi feladatunk. Ezt szem előtt tartva döntöttünk úgy, hogy kipróbáljuk a Phylazonit baktériumtrágyát” – magyarázza az ágazatvezető.

Beszélgetésünk során hamar kiderül: Szegedi Márton eredetileg szkeptikus volt a Phylazonit hasznát illetően. Arra a kérdésre, hogy vajon miért vágott bele mégis egy kísérletbe az elmúlt esztendőben, határozottan válaszol: „Alapelvem, hogy a kételkedés hasznos dolog, mert amíg nem ismerünk valamit, addig fenntartásokkal kell kezelni. A növénytermesztésben semmi sem olcsó, sem a vetőmag, sem a növényvédőszer, sem a műtrágya, sem a talajjavító anyagok. Minden pénzbe kerül! Viszont minden olyan dolgot ki kell próbálni, amiben lehetőséget látunk a jövedelmezőbb termeléshez. Ezért gondoltam, hogy először viszonylag kis területen elindítunk egy kísérletet: lássuk, mit tud nyújtani a gyakorlatban a Phylazonit!”

A tavalyi kísérlet biztató eredményt hozott (ld. keretes írásunkat!), ezért a gazdaság vezetői úgy határoztak, hogy 2015-ben már üzemi méretben, az előző évi 5 hektár után 100 hektáron is kipróbálják a Phylazonit talajoltást. „Az idén 50 hektár napraforgón és 25–25 hektár áru- és silókukoricában juttatunk ki baktériumtrágyát. Azonos fajtákat állítunk be, azonos agrotechnikával, és az üzemi kísérletet táblafelezéses módszerrel végezzük. Mindegyik állomány előveteménye kukorica volt” – tudjuk meg a növénytermesztési vezetőtől.

Az alkalmazott agrotechnikát illetően Szegedi Márton elmondja: a napraforgónál (HO Clearfield) 15 liter Phylazonit MC-t juttatnak ki a vetéssel egy menetben, a magágyba dolgozva, ahol szükséges, ott talajfertőtlenítőt is adagolnak, minden esetben a magárokba. A tábla 200 kilogramm/ha 8:24:24+9S NPK-műtrágyát kap a magárok mellé, majd kapáláskor 45 kg N hatóanyagot folyékony formában. Időjárástól függően kétszeri gombaölőszeres kezelést terveznek.

A kukorica esetében (árukukoricából NK Octet, silókukoricából Gk 475) ugyancsak 15 liter/ha a Phylazonit dózisa, és szintén 200 kg/ha 8:24:24 NPK-műtrágyát juttatnak ki; itt is alkalmaznak talajfertőtlenítést. A silókukorica alá mindezen felül kijuttattak 30 tonna/hektár szervestrágyát is. Kultivátorozáskor 250 kg/ha Nitrosolt (45 kg nitrogén hatóanyag) kapnak a növények, a sor mellé juttatva.

„Megítélésem szerint az idei kezelés is pozitív eredményt fog hozni, és ez esetben akár a teljes területünkön is a technológiába illeszthetjük. De erre majd augusztusban-szeptemberben, a betakarítás után térjünk vissza!” – mondja mosolyogva a szakember.

„Fontosnak tartjuk, hogy a gazdaságunkban minél nagyobb arányban használjunk fel hazai előállítású termékeket, alapanyagokat, szaporító, termékenyítő anyagokat” – magyarázza Szegedi Márton, egyúttal rávilágítva arra a problémára, hogy a szántóföldi növények vetőmag-előállításában jelenleg meghatározóak a külföldi cégek. „Szeretnénk növelni a magyar előállítású szaporítóanyagok, fajták, hibridek arányát a termelésben, de alapvető fontosságú kritérium, hogy ezek termőképessége és aszálytűrése felvegye a versenyt a külföldiekével. Bízunk benne, hogy a jövőben egy ugyancsak magyar termék, a Phylazonit baktériumtrágya is támogatja majd a jövedelmezőbb és biztonságosabb termelésünket.”

Vissza a bejegyzésekhez