Hírek

Hírek oldal
A homokhátsági talajerő ébredése

A homokhátsági talajerő ébredése

February 16,

 

Polyák Imre eltökélt ember. A Poly-Fruct Kft. ügyvezetője a változatos talajviszonyok, a vékony termőréteg, a szárazság és a kedvezőtlen csapadékeloszlás dacára is bizakodva tekint a jövőbe. Derűlátását sok-sok év kitartó munkájára és a talajoltással szerzett kedvező tapasztalatokra alapozza.

Városföld nem egy szokványos hely. „Tudja, azt szoktuk mondani, hogy itt mindig, minden egy kicsivel hamarabb megtörténik, mint másutt az országban. Itt hamarabb köszönt be az aszály. Ezen a tájon hamarabb megtörtént a termelőszövetkezetek felszámolása is, ezért errefelé hamarabb kezdtek önállóan gazdálkodni az emberek, mint másutt” – adja meg a beszélgetés alaphangját Polyák Imre. Nem csoda, hogy a talajoltás terén is élen járnak.

 

A homokhátság szívében

Bács-Kiskun megye kellős közepén, a Duna-Tisza közi homokhátság szívében vagyunk, ami bizonyítottan Magyarország legszárazabb területe. „Amikor a májusi csapadék a megyében mindenütt meghaladja a 200 millimétert, nálunk akkor is csak mindössze 142 mm esik. Nekünk ez egy jó szám, nem panaszkodunk, de az kétségtelen, hogy errefelé mindig jóval kevesebb a csapadék az országos átlagnál. A két folyó, a Duna és a Tisza elviszi innen az esőt” – mondja az ügyvezető.

A nagyobb baj a kedvezőtlen csapadékeloszlás. „A néhány évvel  ezelőtti 700 milliméteres éves összmennyiség nem hangzik rosszul,  de júliustól októberig, három  hónapon keresztül egyetlen csepp eső  sem esett. Gyakorlatilag  minden elszáradt. Ehhez igyekszünk  alkalmazkodni. Olyan, rövid tenyészidejű, korai vetésű kukorica- és  napraforgó-hibrideket vetünk, amelyeknél remélhetően a terméskötés  ideje még beleesik az utolsó esős nyári napokba” – magyarázza  Polyák Imre.

Öntözésre egyelőre nincs lehetőségük, de a környező vidék gazdáival  együtt elhatározták, hogy ezt a problémát hosszú távon meg fogják  oldani. Erre  utal Polyák Imre bizakodása is: „Ezzel a kérdéssel    mindenképpen foglalkoznunk kell, mert a régió mezőgazdasága nem   tud előre lépni víz nélkül. Ha nem hozunk vizet, akkor ez a térség el  fog sivatagosodni, és több százezer ember megélhetése és ellátása válik bizonytalanná” – figyelmeztet az ügyvezető, aki minden tőle  telhetőt megtesz a térség fejlesztéséért. Két ciklusban tagja volt, jelenleg pedig külsős tagja a megyei önkormányzat mezőgazdasági bizottságának, és alelnöke a területi agrárkamarának. „Van mozgolódás! Talán végre előrelépés is lesz.”

 

Jobbat, kevesebből

A gazdaság talajminőség szempontjából egy fokkal kedvezőbb helyzetben van. A hozamok persze nem éppen kiugróak, de a környező gazdaságokhoz képest jó minőségűek a területeik.

Egy átlagos évben napraforgóból 2–2,2 tonna, őszi árpából 4–4,5 tonna, búzából 4–5 tonna a hektáronkénti termés, ami pedig a kukoricát illeti, széles határok között mozog: 1,5 tonnától 8,5 tonnáig – a tapasztalt szakember szófordulatával élve – bármit mondhat a vas.

 

Az egyetlen probléma a nagyon vékony termőréteg és az alatta húzódó agyagos altalaj. „A növényeknek ebből a legfelső, alig 30–40 centiméteres rétegből kell gazdálkodniuk. Ezért a termőréteg minőségének javítása nálunk kiemelt jelentőséggel bír” – hangsúlyozza Polyák Imre. A gazdaság földjein a 15 aranykoronát el sem érő homok is van, de a területek legnagyobb része 25–30 aranykoronás. Ez nem egy békési vagy hajdúsági lösz, ez igaz, de azért ezen a vidéken nem számít rossznak.

 

„Tudomásul kell vennünk, hogy itt, a homokhátságon a talajművelés terén is kényszerhelyzetben vagyunk.” A talajművelés náluk általában a két tárcsázást és az azt követő kombinátoros magágykészítést jelenti. A gabona után 30-35 centiméter mélyen lazítóznak, hogy kezeljék az eketalpat, és segítsék a vízgazdálkodást.

 

Korábban a forgatásos technológiára alapoztak – és a kapásoknál valószínűleg ez még egy darabig így is marad –, de a kalászosok esetében egy ideje már a teljes területnek csak alig a harmadán szántanak. Ebben persze közrejátszik a vetésforgó is: náluk napraforgó után mindig gabona következik, ilyenkor meg egyébként sem szántanak.

 

A megoldás: a talajoltás

Az öntözővíz-ellátás és a talajminőség-javítás problémáira egyaránt a Phylazonit Talajoltója jelentette a megoldást. „A környező gazdák hatására vágtunk bele. Először alaposan megvizsgáltuk, hogy itt nálunk, a mi földjeinken, a mi kultúráinkban mit produkál a talajoltás, és csak ezután illesztettük be a technológiánkba. Nem bántuk meg” – emlékszik vissza az első, óvatos lépésekre Polyák Imre.

 

„Az első tápanyagkísérletet 2013-ban, kukoricában állítottuk be” – veszi át a szót Leskovics Róbert főagronómus. Ekkor egy csaknem negyvenhektáros terület egyik harmadán teljes adag (370 kg/ha N28+Zn), a másik harmadán fél adag műtrágyát használtak, az utolsó harmad pedig egyáltalán nem kapott belőle. A teljes területre egységegesen 10 l/ha Phylazonit Talajoltót juttattak ki a magágy készítéssel egy menetben, rögtön a talajba dolgozva.

 

A Phylazonit beváltotta a hozzáfűzött reményeket. A teljes adag műtrágyával kezelt területről 5,62, a fél adagosról 5,12, a nem műtrágyázottról pedig 4,86 t/ha terményt takarítottak be. Ez a Poly-Fruct gyakorlatában azt jelenti, hogy fél adag műtrágya mellett alkalmazott talajoltással, azonos hozam mellett hektáronként 180 kg műtrágyát spórolhatnak meg.

 

A kezdeti sikereken felbuzdulva az őszi árpával is kísérletezni kezdtek. Miután learatták az árpát, kiderült, hogy míg a Phylazonittal nem kezelt, 12,5 hektáros kontrollterületről 5,69 t/ha termést takarítottak be, addig az azonos technológiával művelt, de talajoltással kezelt 14 hektáron 6,68 t/ha volt a tiszta állapotú hozam.

„Márpedig hosszú távon éppen azt várjuk a talajoltástól, hogy szervestrágyázás nélkül is fenntarthatóvá tudjuk tenni a növénytermesztésünket” – összegez az ügyvezető. „Ugyan legelőterületünk is van, de egyelőre nincs állattenyésztési ágazatunk. Ez egy hiányosság, amit a terveink szerint majd pótolni fogunk, hiszen például a talajerő-visszapótlás szempontjából is előnyt jelentene. Az állattenyésztéssel együtt kerek egy gazdaság.”

Vissza a bejegyzésekhez