Baktériumok, gombák és egyéb parányok talajaink termékenységének szolgálatában
Talajaink termékenységét jelentősen befolyásolja azok szerkezeti tulajdonsága. A morzsás talajszerkezet kialakítása és fenntartása elsődleges fontosságú a talajok művelése során. Talajmorzsákon néhány mm-es rögöcskéket értünk, amelyek között szabad tér található, egy részüket víz, másik részüket levegő tölti ki.
A porózus, morzsalékos talajszerkezetet (és az ezzel együtt járó megfelelő hő- és vízgazdálkodású, tápanyagokban kellőképpen gazdag, aktív talajéletet mutató talajokat) kialakító talaj-mikroaggregátumok közötti megfelelő „tapadást”, kapcsolatot baktériumok és gombák által termelt ragasztóanyagok is biztosítják. Az egyes baktériumok által termelt ragasztóanyagok, melyek nagy molekulatömegű természetes polimerek – exopoliszacharidok – amellett, hogy a talajszemcsék összetapadását segítik, hozzájárulnak ahhoz, hogy a növények számára előnyöket biztosító baktériumok megtapadhassanak a gyökérzeten, kolonizálják azokat. E polimer mátrixok képesek a vizet – környezetükhöz képest – hosszabb ideig megtartani, ezáltal is elősegítik az aggregált talajszerkezet kialakítását. Ezeket az apró „rögöket”, gombafonalak is át- meg átszövik, fokozva azok stabilitását.
Ugyanakkor egyes gombafajok maguk is termelnek egy különleges „ragasztóanyagot”, melynek a neve glomalin. A glomalin egy olyan glikoprotein, melyet arbuszkuláris mikorrhiza (AM) gombák termelnek. Habár a jelentőségükhöz képest sajnos viszonylag kevésbé ismertek e mikorrhizák, érdemes néhány szót ejtenünk róluk, valójában mik is ezek az élőlények. A mikorrhiza a gyökér és a gomba rendkívül szoros morfológiai és fiziológiai kapcsolatát jelenti, melynek egyik legelterjedtebb formája az arbuszkuláris mikorrhiza. Nevüket az arbuszkulumról kapták, mely nem más, mint a két fél által létrehozott, sejten belül kialakuló, tápanyagátadó képlet.
Tehát a gomba belép a növény gyökerének a sejtjeibe, ugyanakkor a talajban is jelentős képleteket hoz létre, gyakorlatilag meghosszabbítja és kiterjeszti a növény gyökereit.
A növény szénhidrátokkal látja el a gombát, a gomba pedig nitrogénnel, káliummal, cinkkel, de leginkább foszforral látja el a növényt. E kiváló kapcsolat működőképességét misem bizonyítja jobban, mint hogy gyakorlatilag zárvatermő növények 90%-ánál ismert ilyen kapcsolat, és a nyitvatermők jó néhány csoportjánál is. A pillangósvirágúak különösen „jártasak” a fenti mikorrhiza kapcsolatok létesítésében, melyben szerepe lehet magasabb foszforigényüknek, amit e gomba-kapcsolattal megfelelő mértékben ki tudnak elégíteni.
Több egyszikű és kétszikű növényfaj monokultúrás kísérletében arra jutottak a kutatók, hogy az 1-2 mm-es átmérőjű makroaggregátumok vízstabilitása szoros összefüggésben van a gyökértömeggel és hosszal, a hifák hosszával és a glomalin koncentrációjával. A glomalin hatása sokkal jelentősebb volt, mint a mikorrhiza gombák hifáinak közvetlen hatása, ami azt jelenti, hogy a glomalin a talaj aggregátum stabilitásának szempontjából nagyon fontos tényező.
A következőkre kell tehát figyelemmel lennünk: ahhoz, hogy a termőtalajaink termékenységét fenntartsuk, megfelelő terméseredményeket realizáljunk, talajaink víz-, levegő- és hőgazdálkodásának fenntartásában is érdekeltek vagyunk.
E tulajdonságokat azok morzsalékos szerkezete határozza meg elsődlegesen. A morzsalékos szerkezet makroaggregátumait viszont a növények gyökerei, a velük együtt élő mikorrhiza gombák, illetve a gyökereket kolonizáló baktériumok építik fel, melyeket később még egyéb talajélőlények is stabilizálnak és alakítanak (pl. giliszták). Valójában e mikroszkópikus világ „dolgozói” a legfontosabb letéteményesei a talaj termékenységének.
A hasznos mikrorganizmusok mennyiségét lehet és kell is befolyásolnunk megfelelő agrotechnológiai rendszerekkel, növényzettel, tápanyagpótlással, talajoltással. Hogy mikor melyiket alkalmazzuk, belátásunkra van bízva, ám ha kételyeink adódnának, érdemes felkeresni az adott cégek szaktanácsadóit, akik készségesen állnak a gazdák rendelkezésére.
