Mindenki a változó körülményekre hivatkozva próbál érvelni a gazdálkodóknál az egyre nagyobb mennyiségű és egyre drágább inputanyagok vásárlása mellett.

Mi most egyszerűen és érthetően szeretnénk összefoglalni, milyen változásokra kell valódi választ adni a tápanyaggazdálkodásban.

Kezdjük az alapoknál: mi történt a termőhelyeken?

Az elmúlt 40–60 évben és napjainkban lezajlott folyamatok jól kirajzolják, miért jutottunk el a jelenlegi helyzetig.

Az elmúlt 40-60 év Napjainkban
A növekvő hozamú növényekkel párhuzamosan nőtt a tápanyagkivonás a talajból. Az elmúlt 25 évben drasztikusan emelkedett a hőmérséklet, miközben a csapadék mennyisége csökkent.
Csökkent a természetes szervesanyag készlet, és ezzel együtt a szervesanyagpótlás mértéke is. A helytelen talajművelés és a romló talajszerkezet miatt kimerült a talajok vízkészlete, miközben a talajpárolgás nőtt.
Dominánssá vált a műtrágya használat Nedvesség hiány mellett a szilárd műtrágyák hasznosulása romlik – már nemcsak ősszel, hanem tavasszal is.
Korábban a talajok tavasszal jellemzően nedvességgel feltöltöttek voltak. Ma a növények gyakran sem vízhez, sem tápanyaghoz nem jutnak időben.
A talajszerkezet degradálódásával romlik a talaj kémiai állapota is. Míg korábban a növény párologtatása volt meghatározó, ma már a talajon keresztüli vízveszteség okozza a nagyobb problémát.
A növények tápanyagellátása egyre nehezebben biztosítható, sokszor extra, esetenként indokolatlan inputanyag felhasználással. Gyengén növekvő növényállomány, aszályérzékeny növénykultúrák

Könnyű belátni, hogy a nem tervezett, érzés és megszokás szerinti túlműtrágyázás kora lejárt. Tervezni kell a tápanyagutánpótlást! Tévedés ne essék: korábban sem működött jól az esztelen műtrágyázás. Akkor is rontotta a talaj kémiai állapotát, és jelentős részben felesleges volt. Ez is hozzájárult a ma tapasztalható, degradálódott talajállapothoz, csak korábban más gazdasági és környezeti feltételek mellett hajlamosak voltunk szemet hunyni felette.

Az okszerű, a növény fejlődési szintjéhez igazított tápanyagellátásra kell fókuszálni. A Phylazonittól megszokhattátok, hogy a növények táplálását elsősorban talajon keresztül, baktériumkultúrák segítségével közelítjük meg.

Ugyanakkor a mai környezetben új technológiai elemek beépítése is elengedhetetlenné vált a tápanyaggazdálkodásban.

Napjainkban a korábban inkább kiegészítő szerepet betöltő lombtrágyázás előtérbe került. Vannak olyan vegetációs időszakok és fenológiai fázisok, amikor a növény kifejezetten megköveteli a lombozaton keresztüli tápanyagutánpótlást. A lombtrágyázás nem újkeletű technológia, de jelentősége az új környezeti feltételek között megsokszorozódott.

A piacon elérhető lombtrágyák kínálata rendkívül széles. Ebben a kínálatban könnyű elveszni, ha a megfelelő termék kiválasztása a cél.

Milyen legyen a lombtrágyánk? Árban és minőségben óriási különbségek vannak!

  • Szerves alapú, vagy szervetlen?
  • Komplex vagy mono?
  • Kelatizált vagy nem?
  • Szerves vagy szervetlen kelát segíti a tápanyag transzportot?
  • És nem utolsó sorban melyiket, mikor érdemes használni?

Addig is keresd a régiód Phylazonit tanácsadóit, akik személyre szabottan válaszolnak a felmerülő kérdéseidre, és segítenek eligazodni a „maszlaghegyek” között.