Interjú Fekete Györggyel
Fekete György a fiával összefogva családi gazdaság formájában kb. 240 hektárnyi földet művel. Területeik nagyrésze Hajdú-Bihar vármegyében található. Kukoricát, búzát, napraforgót, repcét és árpát termesztenek. Gépekkel jól el vannak látva, habár azt a gondolkodásmódot követik, miszerint mindig van hová fejlődni.
Miért fontos a szemléletváltás?
A szemléletváltást már egy jó tizenéve fontosnak tartom. A TSZ-ek megszűnése idején, amikor hozzájutottunk a földekhez, még jó volt velük dolgozni; szerves trágyával ellátottak voltak, kevés műtrágyával is jól lehetett termelni. Aztán ahogyan telt az idő, a szervestrágya visszapótlás fokozatosan megszűnt, a talajok kimerültek. A talajvizsgálatok is elenyészőek voltak. Most pedig már egyértelmű, hogy a földjeink egyre inkább igénylik, hogy törődjünk velük. Nagyon fontosnak tartottuk, hogy keressünk minden olyan megoldást, ami a talajok életben tartását elősegíti.
Milyen technológiai elemeket épített be, amelyeket korábban nem használt?
Amikor a talajbaktériumok forgalmazása megkezdődött, szinte az elsők között kezdtünk el foglalkozni velük. Ezen felül az okszerű műtrágya használat híve vagyok; differenciáltan szórjuk őket. Régebben szántottunk, ezt szépen fokozatosan elhagytuk. Jó pár éve már a forgatás nélküli technológiával dolgozunk. Csökkentjük a menet számot. A földjeinken talajmintavételezést csináltattam. Szinte az összes területünket bevizsgáltattuk. Mi így próbálunk „sáfárkodni”.
Milyen eredményeket tapasztalt?
A talajbaktériumokkal kapcsolatban mindig megkérdezik a gazdák, hogy „na mit látok”? Ha valaki elkezdi ezeket használni, én azt gondolom, hogy elkötelezettnek kell lennie. Ha belekezdünk és abbahagyjuk, akkor nem is feltétlenül mi, de az unokáink biztosan meg fogják sínyleni.
A talajbaktériumok használata az összes termelési költséghez viszonyítva egy elenyésző összeg, de az ember hajlamos azon spórolni, ami nem hoz egyből látványos eredményt.
Vegyük példának az első évet. Ha egy táblára kijuttatom a talajbaktériumot, a másikra pedig nem, akkor nem fogom tudni azonnal azt mondani, hogy „a kezelt terület termett 8 tonnát, a másik pedig csak 7,5 tonnát”. Ilyen nincs! Ez sok éven keresztül térül meg. Régen hozzájutottam egy nem túl jó minőségű földhöz; májas, nehezen művelhető volt. Szántáskor egyáltalán nem láttam benne gilisztát. Sok év talajbaktériumos kezelés után azt tapasztaltam, hogy a föld egyre könnyebben művelhető és újra megtalálhatóak voltak benne a giliszták. Nem is kevés. Láthatjuk, hogy él a föld, ami még az illatán is érződik.
Az élőlények nagyon jó indikátorai a talaj állapotának és megmutatják azt, hogy évek alatt igenis rendbe lehet hozni őket.
Ezt a későbbiekben a termésátlagok is igazolni fogják. Ha az ember engedi a talajt élni, akkor feltárulnak azok a tápelemek, amikre a növénynek szüksége van. Persze ehhez az is kell, hogy ne legyen „agyon” műtrágyázva. Régebben akár 6-8 mázsa pétisót is kiszórtunk, ma már ennek a töredékét juttatjuk ki, és ezt sem egyszerre, hanem differenciáltan. Ennek ellenére még jobb eredményeket érünk el, mint annak idején. Állattenyésztéssel egyelőre nem foglalkozunk, így a szalmát nem szoktuk gyűjteni, aratás után nem hozunk le semmit a talajról. Szárbontó baktériumokat is használunk, ennek a segítségével érjük el, hogy megmaradjon a talaj szerves anyag tartalma, ami idővel felvehető tápanyagként jelenik meg a növények számára.
Mennyire tartja fontosnak a talaj állapotának javítását?
A talaj állapotának a javítása az egyik legfontosabb tényező. Mi emberek is, csak akkor tudjuk valamire vinni az életben, ha egészségesek tudunk maradni. Ha folyamatosan betegeskedünk, az onnantól kezdve minden másra is kihatással van. Azt gondolom, hogy ez a földünk állapotával sincs másképp. Ahhoz, hogy például kialakuljon, egy 1 cm-es humusz réteg nagyon sok évtizednek kell eltelnie. Ha már ezt nem romboljuk tovább, akkor is sokat tettünk a talajaink állapotáért.
Miben látja a megoldást a jövő növénytermesztési kihívásaira?
A klímaváltozás egyre inkább megváltoztatja az emberek gondolkodásmódját. A mezőgazdaságban is számos átalakítást kell majd eszközölnünk. Talán egy korábbi vetéssel könnyebben el tudjuk majd kerülni az aszályos időszakot, de sajnos erre sincs garancia. Csapadék most van bőséggel, ezért sem vagyok pesszimista. Bízok benne, hogy az időjárás nem fog drasztikusan egyik percről a másikra megváltozni. Jól ismerjük a mondást miszerint „a földet az unokáinktól kaptuk kölcsön”. Mi ennek a szellemében dolgozunk. Már kb. 10-15 éve rátértünk a szemléletváltás útjára. Ha egyre többen cselekszünk így, akkor jó eséllyel nagyon sok problémát kiküszöbölhetünk.
