„Vegetál, mint egy növény” – Gondoljunk csak bele, mennyiszer hallottuk már ezt a minden életet nélkülöző hasonlatot. De vajon mennyire fedi a valóságot ez a negatívan csengő kifejezés? Vagy éppen ellenkezőleg? A növény és annak közege a talaj, maga lenne a nagybetűs élet?
Pontosan. Ha a kezünkbe veszünk egy marék földet, élőlények milliárdjait találhatjuk benne. 1 g talajban több ezer millió baktérium található, melyek lebontó és átalakító tevékenységükkel tartják fenn az ökoszisztéma működését. Azonban a talajban élő hasznos mikróbák és gombák száma folyamatosan csökken, ezzel veszélyeztetve az anyagok biológiai körforgását. Mi történik akkor, amikor megbomlik ez a tökéletesnek hitt egyensúly? Mit tettünk, és mit tehetünk, amikor „kicsúszik a lábunk alól a talaj”…
A talajok évmilliós fejlődés alatt alakulnak ki, és nagyon sok félék lehetnek. Nem nevezhetjük termőföldnek például a Szahara homokjának felső rétegét, mert alkalmatlan arra, hogy rajta növények telepedjenek meg és növekedjenek, vagy éppen termést hozzanak. Változatosságuk útvesztőjében azonban egy dolog biztos: évről évre fokozatosan romlik az állapotuk, évente megközelítőleg egy magyarországnyi talaj pusztul el.
„Többet tudunk az égitestek mozgásáról, mint arról a talajról, ami lábunk alatt van.” Fogalmazta meg Leonardo Da Vinci. Ma már jóval nagyobb a tájékozottságunk; az erózió, a defláció, a talajsavanyodás jól ismert talajpusztulást kiváltó folyamatok. Azt viszont elfelejtettük, hogy az emberi beavatkozások, annak minden negatívumával együtt erősítették fel ezeket a tényezőket. A talajpusztulás egyik velejárója, hogy kevesebb ásványi anyag tud felszívódni a növényekbe, így azok terméseinek, gyökereinek egyre kevesebb lesz az ásványi anyag és tápanyagtartalma, ezzel egyértelműen rontva a jövő élelmiszerellátási esélyeit.
Induljunk ki egy egyszerű példából: Ausztráliában lehetetlen volt lucernát termeszteni addig, amig a talajokat nem „fertőzték” meg Európából származó talajjal. Az ausztrál talajokból ugyanis hiányzott a speciális Rhyzobium baktérium faj. Hiányzott belőle az élet! A talajaink pusztulásával ugyanezt az állapotot érhetjük el. Gondoljunk csak bele, a talajok savanyodása a talajélet csökkenését is magával vonja, ami közvetve és közvetlenül is káros a növények számára, ezzel párhuzamosan a potenciális kórokozók száma drasztikusan nő. Európa összes talajának a 60-70%-a egészségtelen. A világ talajainak 90%-a gyenge biológiai aktivitású.
Egy küldetés… A talajélet helyreállítása. Az Európai Unió célként tűzte ki, hogy 2030-ra 50-60%-ban javítja a talajbiológiai funkciókat és a biodiverzitást.
Ehhez első lépésben azonban „meg kell mentenünk” a talajtermékenység fenntartásásán dolgozó parányi mikroszkopikus élőlényeket: a talajbaktériumokat. Mi hiszünk a biológiai sokféleség alapját képező talajfejlesztés fontosságában. A Phylazonittal „érett”, ereje teljében lévő baktérium-közösséget juttatunk ki a talajba, és mellette annyi tápanyagot, hogy stimulálják a talajban már meglévő „őshonos” fajokat is. Ne feledjük! Szívügyünk a termőföld!
