Tudjuk, hogy a talaj nem alszik a hótakaró alatt, a metabolitikus folyamatok intenzitása ugyan csökken, de nem áll le. A baktériumok a fagyott réteg alatt, a talaj hőjétől függően végzik tevékenységüket. A mikorrhiza gombák hifái és spórái szintén képesek ellenállni a fagynak. De mi történik a magasabb rendű talajlakó élőlényekkel, például a gilisztákkal?

Hazánkban mintegy 60 fajuk ismert, az egyik legfontosabb szervezetek – a baktériumok és a gombák mellett – a talajaink termékenységének szempontjából. Hatalmas mennyiségben forgatják át a talajt, járataikkal levegőztetik azt, ürülékükkel olyan tápanyagokat juttatnak a növényeknek, melyek azokat könnyen fel tudják venni.

Téli túlélési módszerük attól függ, hogy a talaj mely rétegében élnek. Három csoportjukat különböztetjük meg ugyanis:

  • talajfelszínen, az avarban élők
  • a felső talajrétegben élők
  • mélyre hatolók, amelyek gyakorlatilag sohasem jönnek a felszínre.

Az első csoportba tartozó fajok télen sem mennek a talaj mélyebb rétegeibe, így a fagyok beálltával elpusztulnak. E giliszták a hideg beállta előtt lerakják tojásaikat, melyekből a tavasz eljöveteléből kikelnek az új generáció tagjai.

A felső talajban élő fajok télre lehúzódhatnak a mélyebb rétegekbe, vagy inaktív állapotba kerülnek. Hibernációjukban összegömbölyödve, egy nyálkával védett üregben vészelik át a zordabb körülményeket. Mivel a teljes testfelületükön át lélegeznek, nagyon fontos számukra, hogy az sohase száradjon ki, mert ebben az esetben megfulladnak. Hibernált állapotukban ezt a nedvességi állapotot a védett burokban folyamatosan fenntartják.

A mélyre ásó fajok csak igen ritkán szembesülnek szokásos életkörülményeik megváltozásával, így élettevékenységüket télen is folytathatják.

A giliszták számának alakulása egy adott területen, jól jelzi talajaink állapotát. Igyekeznünk kell olyan agrotechnikai, tápanyagpótlási eljárásokat alkalmazni, ami lehetővé teszi populációjuk növekedését. A túl későn elvégzett őszi mélyszántások alkalmával nagyon sokuk elpusztulhat, ha módunk van, legyünk erre is tekintettel!