Alapvető tény, hogy a talaj szerves anyag tartalma meghatározza annak termékenységét. Az elmúlt évek során a talajszelvény-vizsgálatok egyértelműen rámutattak arra, hogy a művelt talajrétegben a szerves anyag tartalom minimális, illetve rohamosan csökken, ezért is fontos a tarlóbontás jelentőségének megértése.

Ahhoz, hogy a megfelelő szerves anyag tartalommal bíró talaj minden nélkülözhetetlen adottságát kihasználhassuk, két dolgot tehetünk: növeljük az újonnan bekerülő szerves anyagok mennyiségét, illetve csökkentjük a talaj szerves anyag veszteségét.

A szerves anyag tartalom növelésére tarló- és szármaradványok, zöldtrágya, szerves trágya, esetleg komposzt felhasználásával, takarónövények alkalmazásával van lehetőségünk.

Az ún.„stabil” szerves anyag (humusz) alapfeltétele a kedvező morzsalékosság és a megfelelő aggregátum stabilitás kialakulásának, ami a víz és tápanyag raktározó és szolgáltató képesség fontos és meghatározó tényezője.

Számos cikkben és fórumon jártuk már körbe a témát, miszerint az egyik legegyszerűbb és magától értetődő szerves anyag és ásványi anyag pótlás a szármaradványok felhasználása e célból – vagyis a tarlóbontás. A növényi maradványok szántóföldön hagyásával, irányított lebontásával a talaj szerves anyag tartalmának növelésével a talaj fizikai, kémiai, biológiai tulajdonságait tudjuk pozitívan befolyásolni, ilyenek például a talajnedvesség, morzsaállékonyság, kationcsere kapacitás, aktívabb talajélet, stb.

A szerves anyag fontossága azért is kiemelkedő, mert annak növelésével, pótlásával több nedvességet is fogunk tudni megőrizni, ami szintén kulcsfontosságú lesz a következő évek gazdálkodásában.

A szármaradványok szerves anyag tartalma mellett azok tápanyag tartalma is óriási jelentőséggel bír. A betakarításra kerülő kukorica szántóföldi mellékterméke – 10 tonna szemtermés esetén – több mint 90 kg nitrogén, 45 kg foszfor (P2O5), és akár 160 kg kálium (K2O) tartalommal bír. Ez a tápanyagmennyiség természetesen nem táródik fel teljes mértékben egy év alatt, sőt, kedvezőtlen talajviszonyok esetén még 3 év alatt sem.

Vizsgálataink szerint mikrobiológiai készítmények használatával a tarlóbontás során a nitrogén 30-40 %-a, a foszfor 40%-a, a kálium 80-90 %-a feltáródhat 6 hónap alatt a szármaradványokból. Hogy e mennyiségből mennyit képes felvenni a kukoricát követő gabona, szintén sok tényezőtől függ, bizonyosan számíthatunk e tápanyagok lekötődésére, kimosódására is.

Különösen érdekes a kálium feltáródása és felvétele, hiszen amellett, hogy nagyon nagy mennyiségben tartalmazzák a kapásnövények, hihetetlen gyorsan tud mineralizálódni a szármaradványok bomlása során. Erre szükség is lehet, hiszen a búza teljes káliumigényének 90 %-át fel is veszi fejlődésének első 6 hónapjában.

A foszfor és a nitrogén esetében jóval lassabb feltáródással számolhatunk, ám előbb vagy utóbb a talaj tápanyagkészletét fogják növelni.

Megtérül-e a tarlóbontásra fordított energia és költség? Számításaink szerint, és a fenti példa szerint is: IGEN, MEGTÉRÜL!

A szármaradványok lebontásának mikrobiológiai támogatásával adott esetben a kiadott műtrágya dózisok csökkentése, a kártevő gombák életterének szűkítése is javunkra billentheti a mérleg nyelvét. Arról a tényről nem is beszélve, hogy egy szerves anyagban jól ellátott, kedvező talajállapotú talaj művelése is kevesebb energia ráfordítást fog igényelni, ami szintén jelentős segítség a költség optimalizálás irányában.

———

A Phylazonit Tarlóbontó ereje, avagy mi történik a kukorica tarlóval 80 és 120 nap alatt! Megmutatjuk az alábbi videóban!