Az őszi káposztarepce termesztésének kihívásai
A jelenlegi gazdasági és környezeti körülmények között különösen fontos, hogy a termelők hatékony megoldásokat találjanak a repce sikeres termesztéséhez. Tóth Gábor, Somogy vármegyei szaktanácsadónk tapasztalataira épülő szakmai összefoglalóját osztjuk most meg, amelyben az őszi káposztarepce termesztésének kihívásait és lehetőségeit vizsgálja. Gábor szívügyének tekinti a repce támogatását. Elfogultsága érthető, hisz szakdolgozatát a repce és a baktériumok pozitív eredményeket hozó kapcsolatáról írta. Meglátása, ha tartósan kihagyjuk ezt a növényt a vetésforgóból, valós alternatíva híján a diverzifikáció túl nagy területen csökkenhet és ez hosszú távon környezeti, majd gazdasági problémákat okoz. Használjunk alternatív, okszerű, gazdaságosan beépíthető megoldásokat, hogy minden nehézség ellenére eredményesek lehessünk.
Saját területemen (Somogy megye) az a tapasztalom, hogy folyamatosan csökken az őszi káposztarepce vetés területe, vagy legalábbis nő azon gazdaságok száma, akik felhagynak a termesztésével. Ez sajnos érthető, hisz gazdasági szempontból számtalan tényező sorakozik fel a repcetermesztés ellen, melyek önmagukban is akadályozzák az eredményes termesztést. A kivont növényvédőszerek, a magasabb bekerülési költséghez nem arányosan igazodó terményárak, az egész gabonapiac kiszámíthatatlansága. Nem segíti a repcét az sem, hogy a termesztéshez szorosan kapcsolódó agrotechnika nagyban függ a napjainkban egyre többször problémát okozó abiotikus tényezőktől. A kelést segítő csapadék, a virágzáshoz megfelelő hőmérséklet, a viharmentes aratás előtti időszak mind-mind szükségesek az eredményességhez, azonban a kiegyensúlyozottság helyett egyre inkább szélsőségek jellemzik időjárásunkat.
Több helyen hallottam, hogy már csak a diverzifikáció tartja a vetésforgóban a repcét, mert csak gabonával nehéz megoldani az őszi vetéseket. Természetesen alternatívák is megjelentek már, de példának a bíborhere, a mák, a takarmányborsó felvevő piaca azért egyelőre még más kategória.
Ebben a helyzetben nyilván a költséghatékonyság kulcsszerepet kap, hisz egy kényszer esetén minél kisebb kockázattal szeretnénk eredményt produkálni. Mi hisszük, hogy a talaj javításával és okszerű, kiegyensúlyozottságra törekvő tápanyagpótlási megoldásokkal sok zavaró tényező kizárható, a problémák és kockázatok száma csökkenthető.
Talajelőkészítés és tarlóbontás
A repceterület előkészítése nem a magágykészítéssel, hanem az elővetemény tarlójának megfelelő ápolásával kezdődik. A vízmegtartás miatt javasolt a kombájnok után az azonnali sekélyhántás, a területek zárása. A kapillárisok zárásával a felfelé áramló nedvesség a távozás helyett kicsapódik a megtört talajrétegen, és ideális környezetet teremt a gyommagvak és kipergett magok csírázásához, a dormanciájuk megszakításához. Az így bezöldülő területet kis idő múlva újra megjárhatjuk végrehajtva egy tarlóápolást, egy mechanikai gyomirtást.
A jelenlegi HMKÁ6 10 cm mély művelést enged, amely elégséges keverést biztosít a szármaradványok okszerű bontásához is.
A Phylazonit Tarlóbontó mellé érdemes Phylazonit Trichont is rakni, mert a trichoderma gomba segít a hosszú szénláncok bontásában, ezzel felgyorsítja a bomlási folyamatokat, egyúttal kiszorítja az ugyanerre törő, felszaporodni vágyó patogéneket. A bontáshoz, majd az induló repcének szükséges nitrogén alternatív biztosítására a Phylazonit Tarlóbontó Nitrogén Plusz is gazdaságosan alkalmazható, melyben a nitrogénkötő baktériumtörzsek végzik a felvehető nitrogén folyamatos előállítását.
A mikrobiológia által így egy tápanyagban gazdag, ám a Sclerotiniának, Macrophominának és atovábbi patogéneknek kedvezőtlen közeget kapunk.
Szerves anyagok fontossága
A szerves anyagok irányított bontásának további – méltánytalanul keveset emlegetett – előnye még, hogy a talaj szénkészletét is egyensúlyban tartja. Erre istállótrágya hiányában, költséges megoldások (városi zöldkomposzt, fazúzalék, pelletált termékek, aktív szén) felvállalása nélkül egyszerűen nincs más hatékony megoldás. Szükségszerű. Súlyos hibának gondolom a tarló nem mezőgazdasági, talajerő célú felhasználását, a bálákból hőerőművek által kinyert energiát.
A talaj humuszkészletét az időegység alatt a talajba jutó szerves anyag mennyisége és humuszosodásának, valamit a humusz ásványosodásának dinamikus egyensúlya határozza meg.
Ehhez az egyensúlyhoz kerülünk közelebb a tarló irányított kezelésével, az okszerű tarlóbontással. Minden egyes elégetett bála csökkenti a talaj szénkészletét, míg a réten felejtett elbomló bála helyén látványosan erősebb növényzet növekszik. Szénből vannak a növények cellulózláncai, a különböző szénhidrogénekhez kapcsolódnak a további építő tápelemek. Ráadásul a tápelemek szármaradványokban található aránya ideális, hisz azokat egy előzőleg már „ideálisra” felépített organikus környezetből nyerjük.
Tápanyagpótlási szempontok és lehetőségek
Általánosan elmondható, hogy a repce számára is nagyon fontos az építő szén jelenléte, és egyaránt fontos a nitrogén, a foszfor, a kálium, a magnézium, a kén, a kalcium, a bór. Ezekre figyelve a következő tervet fogalmazhatjuk meg.
A feltárható makroelemek mennyisége egy 6 tonnás búza után hozzávetőleg 55 kg N, 35 kg P2O5, 90 kg K2O. Természetesen a mezo és a szintén nagyon fontos mikroelemek is visszakerülnek a tápanyag körforgásba. Ha csak a N mennyiségét vesszük, az is 2 mázsa pétisó hatóanyag szerves formában, ami nyilván hasznos lesz a növekvő repcének.
Minden okszerűen feltárt tápanyag csökkenti az aktuálisan szükséges inputanyagok mennyiségét, ráadásul nem egyszerre táródnak fel, hanem folyamatosan biztosítanak hozzáférhető tápanyagot a növény részére.
Az intenzív repcetermesztés gyakorlatában a 200 kg N hatóanyag sem sok, melyből őszre 40 kg kijuttatása javasolt. Foszforból 80-90 kg/ha, káliumból 90-110 kg/ha őszi kijuttatására olvastam a javaslatokat. Ez a mai kínálatból alaptrágyázással vagy starterekkel is könnyen megoldható. Viszont, ha a számokat összevetjük a tarlóból nyerhető makro elemekkel, akkor megfelelő talajélet mellett matematikailag szinte meg is vagyunk őszre a nitrogénnel és a káliummal, csak a foszfor pótlásáról kell gondoskodni.
A gyakorlatban ez nyilván nem ilyen egyszerű, de az jól érzékelhető, hogy a szükséges input mennyisége csökkenthető, ha a talajunk állapota jó, tápanyagszolgáltató képessége rendben van.
Ehhez még a magágy készítése előtt érdemes foglalkozni a terület kémhatásával. A legfontosabb makroelemek felvételi hatékonysága drasztikusan csökken a savanyú tartományban. A nitrogén és foszfor felvételében 50%-os veszteség mutatkozik az 5,5 és a 6,5 pH között. A repce kalcium igényét és a talaj állapotára rámutató talajvizsgálati eredményeket figyelembe véve pontosan meg lehet határozni a szükséges mésztermék fajtását, javasolt mennyiségét és a területre vonatkozó középhosszú távú stratégiát. Ez a termék a repce miatt biztosan tartalmaz majd kalcium-oxidot, mely nagyon gyorsan hozzáférhető kalcium forma. A jelentősen lesavanyodott talajokkal nem lehet azonnal csodát tenni, de a repce meghálálja, ha igyekszünk a számára kedvelt tartományba (ph 6-7) tolni a kémhatást megfelelő mésztermékkel, melyekből létezik kénes, magnéziumos kivitel is, ami igazodik a repce tápanyag igényéhez.
A magágy készítésekor vagy a vetéssel egy menetben ismét segítségül hívhatjuk a mikrobiológia készítményeinket. Szűk vetésforgó, vagy ismerten patogén problémás terület esetén a Phylazonit Rizo, normál esetben a feljebb említett hiányzó foszfor mennyiségének pótlására a Phylazonit Talajregeneráló Foszfor Plusz ajánlott a talaj oltásához. Ezekkel megerősíthető a Sclerotinia elleni védelem, illetve jelentős szerepük van a rendelkezésre álló kötött foszfor mobilizálásában, ezzel a gyökeresedés serkentésében, megerősítésében.
Lombtrágyázás és levélanalízis a repce optimális tápanyagellátása érdekében
Az őszi tápanyag utánpótlásnál érdemes még foglalkozni az általános kondíció javításával, a télállőság megerősítésével. Ehhez regulátorozáskor extra kén, bór és cink hozzáadásával az Energia Humin biztosít muníciót.
Tavaszra fordulva a nitrogén kiosztására több alkalmat használjunk. A vegetáció beindulásakor a szilárd formátum hatóanyagával csak bemosó (és nem elmosó) csapadék esetében számolhatunk. Itt már érdemes foglalkozni a kén pótlásával. Folyékony műtrágya (Nitrosol) esetén is a kénes változat legyen a preferált. Megfelelő kénes alternatíva hiányában a repce kén lombtrágyázása már ebben az időszakban is fontos.
A tervezett lombtrágyázás előtt levélanalízissel megállapítható, hogy a növénynek ebben a fenofázisában még mire van szüksége, ez jó lehetőség az okszerű beavatkozásra. Kiemelten fontos hiány esetén a K, P, Mg, Ca, B pótlása. Ezeket – akár egy növényvédelmi kezeléshez kapcsolva – lombtrágyázással Energia Humin kíséretében hatékonyan lehet a repce számára biztosítani.
A második adag nitrogén zöldbimbós állapotban kerülhet kijuttatásra. Itt már végképp fontos a bemosó csapadék. Ennek hiányában – ami sajnos jellemző – a N túlsúlyos lombtrágyákra hagyatkozhatunk. Az Energia Plusz biztosítja a kiegyensúlyozottságot, a szükséges kén, magnézium, nitrogén felvételét. A virágzás előtt a hozzáadott bór szinte kötelező.
Az aratás után ne feledkezzünk meg a tarló kezeléséről, hisz a következő kultúra és a pénztárcánk is örömmel fogadja a 4 tonnás repce után maradó 70 kg N, 35 kg P2O5, 105 kg K2O hatóanyagot.
Az írásomnak csak töredéke foglalkozik a tavasszal. Azt gondolom, repcében a fontos dolgok ősszel történnek. A megfelelő őszi odafigyeléssel és technológiával a növényt segíthetjük a pozitív döntésekben, hogy minél több termésképző képletet, elágazást determináljon. Így egy nagyon fegyelmezett növényvédelem mellett már csak a kötelezőt kell hozni tápanyagutánpótlásban.
Tegyük ezt is okszerűen, adatok alapján, hatékony megoldásokkal, hogy ne tűnjenek el végleg az oly megragadó aranysárga repce méhlegelők a magyar tájakról.
Tóth Gábor
Somogy vármegyei szaktanácsadó