Mikrobiológiai készítmények használata
aszályos körülmények között
A különböző mikrobiológiai készítményekről elérhető információk nem minden esetben teljes körűek, vagy teljes mértékben érthetőek, így a gazdálkodók is gyakran kétségek között mozognak. Vizsgáljunk meg néhány tévhitet a témával kapcsolatban!
Teljesen száraz talajban a baktériumok már nem végeznek érdemi munkát.
A száraz talaj fogalma – ha nem rendelünk hozzá valamilyen egzakt mértékegységet – nehezen értelmezhető. A számunkra teljesen száraznak tűnő talaj is tartalmaz még vizet. Egy jócskán száraz nyári tarló talaja, melyet még nem hántottak, térfogatszázalékban (a legtöbb nedvességmérő ezt az értéket méri) mintegy 15 %-os nedvességtartalommal bír. Ha a tarlóhántás is megtörtént, és még veszített a nedvességből a talaj, akár 10% alá is csökkenhet a nedvességtartalma.
Ez az érték igen alacsony, ám könnyen kiszámítható, hogy még ebben az esetben is 300.000 liter vizet tárol a talaj hektáronként a felső 30 centiméteren. Ami azt is jelenti, hogy a pórusok 23%-ában még víz van!
Ez sok vagy kevés? Minden bizonnyal kevés, főként, ha a növények oldaláról nézzük. Ugyanakkor az éjszakai páralecsapódás és az alulról felfelé mozgó talajpára nagyon fontos nedvességpótló a mikroorganizmusok szempontjából, melyek alacsonyabb hatásfokkal, de végzik a dolgukat.
Nincs értelme mikroorganizmusokat kijuttatni csapadékmentes, száraz talajviszonyok között.
E kijelentéssel gyakran találkozhatunk, leggyakrabban a nyári tarlókezelési időszakban. Sajnos az elmúlt évek extrém nyári aszályos időszakai aktualitást adtak a témának.
Ahogy láttuk az előző pontnál, rendszerint az általunk száraznak vélt talaj sincs teljes mértékben kiszáradva. Ugyanakkor valóban előfordulhat olyan száraz talajállapot, mely esetében nem javasolt a tarlóbontó mikroorganizmusok kijuttatása. Ennek oka elsődlegesen a talaj vízkészletének megőrzése.
A betakarítás utáni azonnali, sekély tarlóhántás során a kapillárisok lezárásával, a szármaradványok szétterítésével igyekszünk a még meglévő vizet a talajban tartani.
Aszárbontó készítmények kijuttatása abban az esetben válik időszerűvé, amikor a tarlómaradványok nagy része leforgatásra is kerül, vagyis egy későbbi tarlóápolási művelettel valósítható ez meg, a szakszerűen elvégzett tarlóhántásnak is köszönhetően, kedvező talajnedvességi viszonyok között. Az őszi tarlókezelés esetében rendszerint már nem áll fenn ez a probléma.
A vetéssel egy időben, száraz talajviszonyok között elvégzett talajoltással kapcsolatban pedig a főszabály az, hogy amennyiben a talajadottságok lehetővé teszik a talajmunkákat és a vetést, abban az esetben a mikroorganizmusok számára is megfelelőek lesznek az életfeltételek. Ahol egy mag képes kicsírázni, ott a baktériumokért sem kell aggódnunk!
Csak a spórás mikroorganizmusokat tudjuk használni száraz talajadottságok mellett.
Mind gyakrabban találkozhatunk azzal a kommunikációval és/vagy véleménnyel, mely szerint az aszályossá váló klímánkon az egyetlen megoldást a spórás készítmények használata jelenti.Ahogy fentebb láttuk, a spórákat vagy más kitartó képleteket létrehozni képes mikroszervezetek túlélési esélyei extrém körülmények között jobbak, mint azoké, amelyek nem képesek erre. De ahogy szintén említettük, a nem spórás baktériumokat sem kell „temetnünk”, hiszen az évmilliók, évszázmilliók alatt volt idejük túlélési mechanizmusokat kifejleszteni.
Látnunk kell azt is, hogy a legtöbb Magyarországon kapható készítményben javarészt olyan törzseket találunk, amelyek képesek spórát vagy cisztákat képezni, csak éppen nem ebben az állapotban találhatók a kannákban, hanem élő kultúraként.
Így e törzsek is képesek a kedvezőtlen talajviszonyok kialakulásával ebbe a vegetatív állapotba menekülni, melyek elmúltával kicsírázva láthatnak újra munkához.
A mikroorganizmusokat eleve spórás állapotban tartalmazó termékek kapcsán felmerül a lehetőség, hogy aszályos körülmények között is bátran felhasználhatók, hiszen egyszer, majd a talajviszonyok normalizálódásával úgyis működni kezdenek. Ne essünk azonban abba a hibába, hogy olyan talajviszonyok között végzünk talajmunkát, erőltetjük a vetést vagy a tarlóbontást, amit a talaj nedvességi állapota nem tesz lehetővé, kiszárítva még jobban az amúgy is extrém száraz talajt, azért, mert a mikrobiológiai készítmény kijuttatásának lehetősége adott a spórás készítmény miatt.
Visszatérve az alapproblémához, ha ragaszkodunk a csak spórás mikroorganizmusokat tartalmazó készítményekhez, lemondunk azokról a komplex hatásokról, melyeket a nem spórás baktériumok nyújthatnak.
A talaj víztartalma csupán egyik fontos környezeti tényező, mely befolyásolja e készítmények hatékonyságát. Számos egyéb kihívás vár a készítmények törzseire a kijuttatás után: a talaj pH-ja, szerves anyag tartalma, hőmérséklete, nehézfém terheltsége, kötöttsége, az őshonos mikroorganizmusok száma mind-mind meghatározza e törzsek túlélését, kolonizációs képességet a későbbiekben.
Amennyiben további kérdések merülnek fel e témával kapcsolatban, forduljanak bizalommal a készítmények gyártóihoz, forgalmazóihoz, illetve a Magyar Talajvédelmi Baktériumgyártók és Forgalmazók Szakmai Szövetsége is szívesen válaszol a szakmai kérdésekre.
