A szármaradványok talajban történő lebontása során jelentős mennyiségű, a növények számára felvehető makro- és mezoelem kerül a talajba. Ugyanakkor nem elhanyagolható a maradványok bontásával a talajba visszajuttatott mikroelemek mennyisége sem, hiszen talajaink fokozódó mikroelem szegényedésének számos kedvezőtlen hatása ismert.

2019-ben megközelítőleg 2,5 millió ha-ról takarítottak be gabonaféléket, aminek a 83%-át együttesen a búza és a kukorica tette ki.

A magyarországi mezőgazdasági melléktermékek közül a kukoricaszár és a búzaszalma együttes éves mennyisége kb. 15-20 millió tonna, amelynek csak töredéke humifikálódik évente, a szántóföldről való lekerülése miatt.

Statisztikai adatok szerint a szalmának 2/3-át takarítják be valamilyen formában. Becslések szerint a begyűjtött szalmának mintegy a fele (50–55%-a) alomként vagy takarmányként kerül felhasználásra, egyharmada (25–30%-a) ipari célokat szolgál, a fennmaradó rész (15–25%) energetikai folyamatokban kerül hasznosításra. A táblán maradó búzaszalma fennmaradó részét az esetek többségében beszántják, kis részét a tarlón elégetik.

A szántóföldeken a legnagyobb mennyiségben a kukorica melléktermékei keletkeznek. A melléktermékek 90%-a a szár és levél, kb. 10%-a a kukoricacsutka (más adatok szerint azonban:  szár: 33 %, levél: 31 % csuhé: 14%, csutka: 17% szem: 5%). A kukoricaszárat a vetésterület nagyobb részén beszántják, kisebb területen bebálázzák.

Miért fontos a talajba való visszaforgatás?

A növényi biomassza talajba visszakerülő részének feltáródása, humifikálódása a növény számára biztosít folyamatos, kiegyenlített tápelem és tápanyag ellátást.

Amennyiben ezek az anyagok a növény szármaradványaiból mobilizálódnak, a talaj tápanyagtartalma nő.

Ezek alapján könnyen belátható, hogy jelentős gazdasági érdekünk is fűződhet a szárbontás által a melléktermékek talajba juttatásához, hiszen műtrágyázási költségeinket is csökkenthetjük.

De vajon milyen valós értéket képviselnek a melléktermékek?

Vegyünk egy egyszerű példát. Az irodalmi adatok és az elmúlt év vetésterületeinek és termésátlagainak felhasználásával hozzávetőleges kalkulációt végezve azt láthatjuk, hogy csak a búza, kukorica, napraforgó növények összes melléktermékének nitrogén, foszfor, kálium hatóanyagtartalma közel 500.000 tonnát tett ki 2019-ben.

Hogyan őrizhetem meg ezt a tápanyagbázist?

A szárbontás első feltétele a melléktermékek talajba juttatása. A következő feltétel valamely mikrobiális tarlóbontó készítmény használata (pl. Phylazonit Tarlóbontó). A hazánkban forgalmazott tarlóbontó baktériumkészítmények olyan baktérium törzseket tartalmaznak, melyek képesek a lignocellulóz és hemicellulóz hatékony bontására. E készítményekben azonban együtt találjuk a cellulózbontásért felelős és a légköri N megkötését végző baktériumokat is.

Ez utóbbiak segítségével ugyanis kompenzálni tudjuk az esetlegesen fellépő ideiglenes N hiányt és az azzal együtt járó pentozánhatást.

Fontos hangsúlyozni, hogy a szárbontás hatékonyságának fontos eszköze a megfelelő kijuttatás és agrotechnika.

Valljuk, hogy intenzív talajélet nélkül nincs hatékony növénytermesztés.

A tápanyag gazdálkodás gerincét a talajban található tápanyagok, ezek közül is a szerves anyagok jelentik. A kémiai utánpótlással csak a növény igényének töredékét vagyunk képesek gazdaságosan pótolni. A Phylazonit szemlélet a talaj biológiai életére, folyamataira helyezi a fókuszt.

Részletes szaktanácsadásért keresd a Phylazonit területileg illetékes kollégáit!