Az elmúlt évtizedekben a világ élelmiszer-növény termelése jelentősen növekedett, globális szinten lépést tartva – néhány régió kivételével – a népesség növekedésével. A termelés növekedésének velejárója a szintetikus növényvédő szerek, műtrágyák használatának növekedése, a helytelen agrotechnikai módszerek alkalmazása miatt bekövetkező talajdegradációs folyamatok (erózió, talajsavasodás, humusztartalom csökkenése, stb.) is.

Ugyanakkor a tápanyag-utánpótlásban, a növényi kártevők, kórokozók, gyomnövények elleni védekezésben használt szerek mennyiségének növelése a jövőben nem tartható fenn ebben az ütemben, mint ahogy a termőtalajok pusztulása is súlyos problémát jelent globális szinten.

A talajerő-gazdálkodás alatt a talajtermékenység növelésére irányuló emberi tevékenységet értjük, amely a talajművelés, trágyázás (szerves és szervetlen), talajjavítás, vízgazdálkodás, talajvédelem és talajjavítás olyan komplex egysége, amely a gazdaságos termelést és az ezzel megvalósítható, jövedelmező terméseredmények elérését biztosítja.

A talajtermékenység nem állandó tulajdonság. A talajok termékenysége alapvetően függ azok humusztartalmától. A humusz – bonyolult szerkezetű, stabilizálódott, humifikáción átesett szerves anyag – különlegesen összetett szerkezeténél fogva, a talaj csaknem minden lényeges tulajdonságára hatással van. Nem szorul részletes magyarázatra, hogyan függ a talaj színe például a humusztartalmától, és az is ismert, hogy jelentős tápanyagforrás például a növények számára.

A talajok N készletének 96-97%-a található a szerves anyagokban, a huminsavak segítségével a Ca, P, Mg, Cu, Zn, stb. kötődhet le, és válhat majd elérhetővé a növények részére.

E különleges anyag egyedülálló funkcióit elsősorban kolloidtulajdonságának köszönheti, vagyis hogy fajlagos felülete óriási, még a köztudottan nagy fajlagos felülettel rendelkező agyagásványokénál is nagyobb (800-1000 m2/g). Ez az óriási felület például hatalmas mennyiségű vizet képes megkötni, ahogy például különböző ionokat is.

Hosszasan sorolhatnánk a példákat a humuszanyagok egyedülálló tulajdonságairól (pufferhatásuk a savak és bázisok közömbösítésére; foszfátionok talajásványokon való lekötődésének blokkolása, vagyis azok inaktiválódásának megakadályozása; toxikus fémek megkötése, stb.), de talán a fenti példák is rámutatnak arra, milyen fontos szerepe is van a humusznak a talaj termékenységére nézve.

Ha humuszod van, mindened van, mondhatnánk kicsit túlozva (léteznek ugyanis 20%-nál nagyobb összhumusztartalmú talajok is /szerves talajok/, ám ettől még nem lesznek alkalmasak szántóföldi művelésre). De mi van akkor, ha nincs elég humusztartalom a talajban, vagy esetleg még megfelelő mennyiségben található, de rohamosan fogy?

Ahhoz, hogy a talaj humusztartalma növekedjen, szervesanyagot kell a talajba juttatnunk, vagy a már ott lévőnek kell a humifikációját elősegítenünk. Látnunk kell azonban, hogy a hagyományos talajművelési rendszerek nem adnak elég eszközt (amely fenntartható is) a kezünkbe a talajtermékenység növelésére irányuló céljaink eléréséhez.

szármaradványból lesz a szervesanyag

A talajkímélő művelési módok világszerte látványos fejlődést mutatnak, mind technológiai, mind szakmai-tudományos területen. A csökkentett talajművelési rendszerek munkamenet szám csökkentését célzó technológiájától a talajvédő művelési rendszerek no-till technológiájáig (ahol már csak csupán speciális vetőgépet használnak a szántóföldi eszközök közül) számos módszer alkalmas lehet a változatos talajéletet fenntartó, megfelelő humusztartalommal bíró, a szél és vízerózió hatásainak ellenálló, termékeny talajokat eredményező gazdálkodáshoz.

A szervestrágyák, komposztok, komposztteák, baktériumtrágyák használata szintén szerves részét képezik e technológiáknak, hiszen segítségükkel lehetőségünk van a humifikációs folyamatok beindítására, felgyorsítására.

A talajvédő művelési technológiák egyik fontos követelménye, hogy a talaj felszíne vetés után is legalább 30 %-ban tarlómaradványokkal fedett maradjon. Szintén a technológia részét képezi az ekére alapozott forgatásos talajművelés elhagyása is.

Nem is gondolnánk, milyen markáns változások következnek be mind a talajfelszínen, mint a talajban a biológiai szemléletű talajművelés hatására. Elsők között említendő a talajerózió és felszíni elfolyás minimalizálása, mely folyamatok a humusz megőrzése szempontjából is különösen fontos jelentőséggel bírnak. A talajnedvesség gazdálkodása javulni fog, a talaj vízvezető képessége és a csapadék beszivárgása nő. Mindezek hatására, illetve a talajfauna biodiverzitásának növekedésével a talajszerkezet pozitív változása is szembetűnő (a talaj-aggregátumok mérete és a makropórusok aránya nő, a tömörödés, cserepesedés csökken).

biológiai szemléletű talajművelés Phylazonittal

A Phylazonit talajbaktérium készítményeinek rendszeres – technológiai – használatával és az ajánlott agrotechnika betartásával a fenti folyamatok jól támogathatók.

Phylazonit Technológia alapelemei:

  • talajszerkezet javítása,
  • tápanyagfelvétel fokozása,
  • növénykondicionálás,
  • talajvédő- és tápláló művelés.

Ez több lépésben, több készítménnyel történik. Először magát a talajt javítjuk (Phylazonit Tarlóbontó) majd a növény gyökérzónáját kezeljük (Phylazonit Talajoltó, Talajregeneráló), végül pedig a kiegyensúlyozott tápanyagellátást biztosítjuk (Energia Plusz, Energia Humin). A Phylazonit termékek önálló vagy technológiában való használatának egyre nagyobb a létjogosultsága, hiszen az intenzív növénytermesztés során egyre kevesebb növény szerepel a vetésforgóban és ez negatív hatással van a talajra, termőképességének állapotára.