Napjaink mezőgazdaságának az egyik legnagyobb kihívása, hogy az egyre szigorúbb környezetvédelmi normákat úgy kell betartanunk, hogy a termelésünk minden esetben gazdasági értelemben vett haszonnal is társuljon. A nehézségeinket tovább fokozza, hogy mindezt egyre kedvezőtlenebb ökológiai és gazdasági környezetben kell megvalósítanunk. Ilyen esetben az egyetlen lehetőségünk az alkalmazkodás és a rendelkezésre álló erőforrások felderítése, megismerése és azok lehető leghatékonyabb módon történő felhasználása.

Az egyik ilyen „kincs” a növények által hátrahagyott szár és gyökérmaradványok tömege, mely mint szerves- és tápanyagforrás felértékelődni látszik.

A szántóföldi növények jelentős szár és gyökér tömeget hagynak a talajainkon a betakarítást követően. Búza esetében 6 t/ha termésátlagnál 1,4 t/ha gyökér- és 7,5-9 t/ha szármaradvánnyal számolhatunk. Ugyan ilyen aspektusból megközelítve repce esetén 4 t/ha termésátlagnál 1,8 t/ha gyökér valamint 7-10 t/ha szármaradvánnyal számolhatunk. Ez a nagymennyiségű szerves anyag több szempontból is kedvezően hat a talajra, és talán a leghasznosabb társunk a kedvezőtlen külső tényezőkkel szembeni harcban.

Egy-egy növényi maradvány hatalmas mennyiségű makroelemet és – ami talán még fontosabb is – mikroelemet tartalmaz, ami tarlóbontás útján hozzáférhetővé válik. Ezzel jelentős mértékben gyarapíthatjuk a talaj tápanyagkészletét.

Ez számszerűsítve, búza esetén 55-15-80 kg, míg repcénél 70-15-80 kg lekötött N-P-K tartalmat jelent, mely hosszútávon szolgáltat tápanyagot a következő kultúrák számára.

A termőföld álltalános állapotát gyökereiben határozza meg annak szervesanyag tartalma

A talaj tápanyagszolgáltató képességén túl, javítja a talaj víz és levegő gazdálkodását, kedvező hatást gyakorol a talaj szerkezetre továbbá elősegíti a talaj mikrobiológiai tulajdonságainak javítását is. Ezek a tényezők közvetlenül és közvetve is befolyásolják a szántóföldi növények élettani folyamatait. A tápanyagok rendelkezésre állása evidencia az optimális fejlődés szempontjából. Azonban a talaj szerkezete, nedvességtartalma valamint kémhatása közvetlenül hat a tápelemek felvehetőségére.

A talaj mikrobiológiai közössége pedig közvetlenül képes stimulálni a növények fejlődését, valamint a tápelemek felvehetővé alakításán és a kórokozók visszaszorításán keresztül közvetetten is befolyásolja azt.

A fentebb leírt tényekből egyértelműen látszik, hogy mekkora kincs is a tarló és mennyire fontos a tarlóbontás, azonban látnunk kell, hogy a nem megfelelően kezelt tarlómaradványok épp olyan jelentős problémák forrásai is lehetnek, mint amennyi előnnyel jár optimális esetben. Ha rosszul kezeljük a növényi szármaradványokat, akkor számolhatunk a következő kultúrában fokozottan fellépő növénykórtani problémákkal, a nem megfelelően lebomlott növényi részek megnehezítik a talajművelést, ami a jelenlegi energia árak mellett igen csak fontos tényező.

Az egyensúlyából kibillent talajélet pedig akár csökkentheti is a termőhely tápanyag-ellátottságát.

Ezekre a problémákra megoldást jelenthet a biológiai készítményekkel történő tarlóbontás, mivel segítenek visszaállítani a talaj természetes mikroorganizmus közösségét, elősegítik a növénymaradványok bomlását, ami által gyorsabban válnak hozzáférhetővé a tápelemek valamint a kórokozók élettere is beszűkül. Összességében kijelenthetjük, hogy a tarlóbontás, vagyis a tarlómaradványok területen hagyása és megfelelő kezelése növeli a termésbiztonságot, amely a jelenlegi kiszolgáltatott helyzetben, mondhatni aranyat ér.

Phylazonit Tarlóbontó, tarlóbontás