A biológiai körforgás középpontjában a szén áll, amely amellett, hogy minden élő szervezetben megtalálható, jelentős mennyiségben fordul elő az élettelen környezetben is (lásd: kőzetek, széndioxid, elhalt szerves anyag, stb.). A talajban lévő szerves anyagok mikroorganizmusok által történő lebontása a mineralizáció, melynek során a szerves kötésben lévő elemek ásványi formákká alakulnak. A bonyolultabb felépítésű szerves anyagból egyszerűbb szerves anyag jön létre, majd végül a növények számára felvehető anyagok, molekulák képződnek (H2O, CO2, NH4, NO3,). A könnyen bontható szerves anyagok gyorsan ásványosodnak (mineralizálódnak), a nehezen bontható bomlástermékek pedig újra egymáshoz, és N tartalmú anyagokhoz kapcsolódnak. Az így létrejött speciális szerkezetű, nagy molekulájú és sötét színű, stabil vegyületeket nevezzük humuszanyagoknak.

Látható tehát, hogy a talaj mikrobiális közösségei a talaj szén- és tápanyag-ciklusának elsődleges szabályozói.

E közösség összetételének különbségei (baktériumok, gombák, sugárgombák hasznos vagy patogén fajainak aránya) befolyásolják a szén és az egyes tápanyagok átalakulásának folyamatait, és ezáltal a szén megtartását a talajban, valamint az adott kultúra tápanyag-tartalmának biztosítását.

Kincs ami nincs, vagy mégis van?

Minden megművelt területet szár- és gyökérmaradványok borítanak, melyek ugyanúgy tartalmazzák a legfontosabb szerves anyagokat, makro- és mikroelemeket, mint a betakarított termés. Amennyiben az elhalt növényi maradványokat tarlóbontó készítménnyel kezeljük és talajba keverjük, akkor a következő kultúrnövényeknek is hasznára válnak. A szármaradványok igazán értékesek a talaj számára: egyrészt bomlásuk során tápanyagok táródnak fel belőle, másrészt a talaj humusztartalmát gyarapítják.

A talaj mikroorganizmusai a lebontó tevékenységük által képesek a talajban lévő szerves maradványokat metabolizálni, ezáltal felvehetővé tenni a növények számára.

Ezen felül a rizoszférában a baktériumok tehermentesítik a kultúrnövényeket a szerves savak kiválasztása által. A gyökerek által kiválasztott szerves anyagok a már megtermelt asszimiláták rovására történik, csökkentve ezzel az elérhető termés mennyiségét. A növények – tápanyagfelvétel érdekében történő – szerves anyag leépítése a szerves savtermelés miatt akár 30-35 % is lehet, amely híd a növény és a talaj között.

A hazánkban termesztett gabonafélék, ipari és takarmánynövények gyökér és szármaradványa átlagosan a 8-10 tonnát is elérheti hektáronként. Egy 8 t/ha átlagtermésű őszi kalászos betakarítása után visszamaradt szár- és gyökérmaradványok megközelítőleg 150 kg/ha N,P,K hatóanyagot rejtenek.

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a talaj él!

A talajok víztartó és vízvezető-képessége, illetve levegőzöttsége a legfontosabb talaj tulajdonságok közé tartozik, hiszen alapvetően meghatározzák a sikeresen termeszthető növények körét. E tulajdonságokat pedig elsődlegesen a talaj szerkezeti állapota határozza meg.

E folyamat része, amikor a humuszanyagokhoz kötődő Ca ionokkal Ca-humátok keletkeznek, az általuk összeragasztott szerkezeti elemek (aggregátumok) vízállóak és porózusak. A baktériumok szerepe elsődleges a mikro aggregátum képződési folyamatokban.

A mikro aggregátumok tömegéből létrejövő makro aggregátumokat elsősorban a növényi gyökerek és a gombafonalak erősítik és tartják össze. Amikor ezek szétesnek (intenzív talajművelés hatására fokozottan igaz ez, ám természetes folyamatok is ezt eredményezik), átrendeződnek a talaj pórus viszonyai, szélsőséges esetekben viszont a talajszerkezet romlása lesz megfigyelhető.

A növény-talaj-talajélet rendszer hallatlanul érzékeny, amely csak megfelelő tápanyag-, levegő-, és vízellátottság mellett működik a növények és baktériumok számára, ezáltal pedig számunkra is előnyösen.

Amíg a baktériumok és egyéb mikroszervezetek életműködéséhez szükséges szerves anyag és nedvességtartalom rendelkezésre áll, annak tömegének megfelelő mennyiségű tápanyagot kínál a növényeknek folyamatszerűen. Ezek azonban nagyban függnek az emberi tényezőktől is, a mi felelősségünk a lehető legnagyobb odafigyeléssel és szakmaisággal ápolni, fejleszteni a talajunkat.

Phyller kijuttatóval egyszerűen, biztosan és hatékonyan!

A fenntartható gazdálkodás alapkövetelménye a felhasznált inputanyagok megfelelő módon történő kijuttatása, hogy megtörténhessen a költségek, ehhez kapcsoltan pedig a hozamok optimalizálása és a környezeti terhelés csökkentése.

A Phylazonit termékcsalád talajbaktérium-készítményeinek kijuttatása sarkalatos pontja a hatékony működésnek. A siker érdekében évről évre tökéletesítettük a Phyller kijuttató és injektáló rendszerünket, amely gyakorlatilag bármilyen erő- vagy munkagépre felszerelhető, sőt elmondhatjuk, hogy a Phylazonit műszaki csapata számára nincs akadály, nincs olyan gép, gépkapcsolat, ahol ne tudnánk a felszerelést megoldani. A szerkezet legfőbb előnye, hogy mivel a munkaművelettel egy időben történik az oldatok talajba juttatása, így sem növekvő gázolaj-felhasználási költséggel, sem úgynevezett taposási kárral, sem pedig hígító-víz biztosításával nem kell számolnia.

A jövő elvárásaihoz igazítva a magyar piacon elsőként és egyedüliként kifejlesztettünk egy olyan vezérlő egységet is – Temposensor Basic -,  amely képes a munkagép sebességéhez igazítva szabályozni a Phylazonit kijuttatását, illetve elkészült ennek a precíziós változata – Temposensor Precision -, amely a tarlómaradványok kezelésnél a zónákat már biomassza tömeg és hozamtérképek alapján  tudja kezelni.

Mindegy milyen állapotú a talajod, fejlesztheted, jobbá és termőképesebbé teheted!