Mikrobiológiai készítmények használata aszályos körülmények között

Az aszály okozta stressz a termesztett növényeink esetében a leginkább pusztító stressz-hatások közé sorolható. Súlyos esetben a növények normál anyagcsere tevékenységét teljes mértékben felboríthatja, hatása a növénytermesztés sikerességét alapjaiban veszélyezteti.

Hazánkban a csapadék mennyisége a 2020 és 2021-es években is elmaradt a sokéves átlagtól. A nyári hőhullámok, a folyóink alacsony vízszintje az elmaradó csapadékkal együtt különösen kritikus helyzetet teremtett.Bár nem ez volt minden idők legaszályosabb éve hazánkban, a szakértők szerint nem vagyunk messze attól, hogy az újabb aszályos periódusok az eddigi legpusztítóbb időszakokat is túlszárnyalják.

A szárazság-stressz enyhítésére, kivédésére a növények sokféle stratégiát alakítottak ki az évmilliók alatt.

Hogy minél több vízhez jussanak, növelik az oldott anyagok felvételét a sejtek vízpotenciáljának csökkentésével, fokozzák a gyökér növekedését, vagy akár szimbionta mikroorganizmusok  segítségével jelentősen kiterjesztik azok hatótávolságát.

A víz megtartása érdekében igyekszenek fenntartani a szövetek hidratációját, a légzőnyílások zárásával csökkenteni a transpirációt, vízvesztést. Számos bonyolult biokémiai védelmi mechanizmust aktiválnak a sejtjeik membránjának védelmében, sejtszinten védekezve a komolyabb károsodás ellen.

Hogyan védekeznek vajon a talaj mikroorganizmusai az aszályos időszakban?

A növényeknek helyhez kötöttségük okán nincs lehetőségük odébb állni a kedvezőtlen környezeti viszonyok elől. A mikroorganizmusok már nincsenek ilyen értelemben helyhez kötve, ám számukra sem opció a menekülés. Az alkalmazkodás széles spektrumát fejlesztették ki maguk is.

Legkedvezőbb helyzetben a spórát vagy cisztát képző mikroorganizmusok (például a Bacillus, Azotobacter fajok, gombák, stb.) vannak, hiszen a kedvezőtlen viszonyok kialakulásával egy speciális „túlélő-képletbe” mentik át örökítő anyagukat, amelynek segítségével huzamosabb ideig is nyugvó állapotban maradva túlélik ezt a kritikus állapotot. Kedvező körülmények hatására azonban „újra” életre kelnek.

Nincsenek ennyire szerencsés helyzetben a spórát nem képző baktériumok. Ugyanakkor látnunk kell, ha nem lennének képesek szélsőséges környezetben is túlélni, akkor mára csak spóraképző baktériumok léteznének a Földön. A szárazságot nem túlzottan toleráló fajok hamarosan elpusztulnak extrém aszályban, de nagyon sok faj képes elviselni azt, akár huzamosabb ideig is. A Pseudomonas fajok – melyek sok mikrobiológiai készítményben is megtalálhatók –extracelluláris (sejten kívüli) polimer anyagokat (exopoliszacharidok-EPS) termelnek jelentős mennyiségben „békeidőben” is, ám különböző stressz-hatásokra (nehézfém terhelés, száradás, stb.) fokozzák ennek termelését.

Ezek a nyálkaszerű anyagok tömegüknél többszörösen nagyobb vízmegtartó képességgel rendelkeznek. E baktériumok egyik tipikus védekezési mechanizmusa, hogy e maguk által kiválasztott mátrixba zárják be magukat, és valamilyen felületre (lehetőség szerint gyökérfelület) tapadva képeznek egy ún. biofilmet, ahol sokadmagukkal, kölcsönös kommunikációvalépítik ki „védelmi állásukat”.

E stresszhelyzeti biofilmnek azonban a növény számára is pozitív hatásai vannak: olyan makromolekulákat tartalmaznak, amelyeket a növények fel tudnak venni, fejlődésükhöz, vagy akár saját védekezési mechanizmusaikhoz is fel tudnak használni.

A mikrobiológiai készítmények használata kapcsán gyakran felmerülő kérdéskör, hogy aszályos, csapadékmentes időszakban használhatók-e a készítmények, illetve milyen készítmények jöhetnek szóba egyáltalán.

Vessünk egy pillantást először arra, milyen készítményekkel találkozhatunk a hazai piacon!

Magyarországon a mikrobiológiai készítmények óriási választékban állnak rendelkezésünkre. A mikrobiológiai oltóanyagok között baktérium, gomba (legfőképpen Trichoderma és Glomus) és alga fajokat tartalmazókat találunk.

A készítmények folyékony és poralakúak is lehetnek, utóbbiak kijuttatása is folyadék formában történik rendszerint. A legtöbb termék kijuttatási ideje a vetés idejében esedékes, a növények kezdeti fejlődésének támogatását célozva, majd a vegetációs időszak alatt ezeket a mechanizmusokat fenntartva. A szárbontó készítmények kijuttatása természetesen a tarlómaradványokra történik, rendszerint a betakarítási időszak után.

Forgalomban vannak azonban olyan készítmények is, melyek kijuttatása a vegetációs idő alatt történik abból a célból, hogy a gyökerek közelébe jutva támogassák a növényeket, vagy speciális esetben a növény levél és szár szöveteibe jutva fejtsék ki kedvező hatásukat (nitrogén kötés például).

Lehetőség van a mikroorganizmusok közvetlenül a magra történő kijuttatására is, leggyakrabban és legrégebben a szója magoltása történik szimbionta baktériumtörzsek felhasználásával.

A készítmények lehetnek élő törzseket tartalmazóak, és lehetnek azokat spórás alakban tartalmazóak is. Hogy a gazdálkodók melyik típust használják, leginkább kijuttatási lehetőségeiktől, a növénykultúráról, illetve saját meggyőződésüktől függ.

A cikk következő részében segítünk olyan információval ellátni az olvasókat, amelyek a felhasználás kapcsán felmerülő tévhitek eloszlatását célozzák meg.